Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

XXVI. ülés 1861. május 22-kén. 197 menyekben egj és ugyanaz, és azért ez mérlegezésnek tárgya nem is lehet. Nem is annyira megczáfolásul, mint a fölhozott ellenvetések folytán, szükséges megnyugtatásul kívánom megemlíteni (Halljuk!), mikép azon körülményből, hogy V. Ferdinánd királyunk Ö Felsége lemondása, formára nézve nem történt ugy, mint törvényesen kívánni jogunk van, nem tudnám azt következtetni, hogy e miatt azokat, miket alkotmányos létünk tökéletes állapotbani visszahelyezésére egyaránt szükségesnek tartunk, határozatban mondjuk ki; hanem e formahibából, véleményem szerint, szoros logicával csak az következnék, hogy mindenek előtt V. Ferdinánd ÖFelségét szolitsuk fel, a lemondás formájára nézve történt hibák helyrehozására; de miután ezt, kik határozatot akarnak, maguk sem kívánják, és mivel a trónlemondási formahibák helyrehozásának kieszközlése legczélszerübben várható Ö Felsége Ferencz Józseftől, kinek az hogy megkoronáztathassák érdekében van, de más részről a határozat elleneink által könnyen ürügyül használtathatnék annak elérésére, hogy határozatunk figyelembe nem vétetvén, eredmény nélkül hagyassák, a fólirás ellenében fölhozott most említett érvnek erejét nem látom részemről elismerhetőnek. (Zaj.) De nem tudom azon kétségen kívül nagy fontosságú és igen sajnos körülményből, hogy Ferencz József 0 Felsége V. Ferdinánd lemondásakor uem alkalmaztatta magát azon sarkalatos törvényeinkhez, melyek a trónörökösre az ország gyűlésének legfölebb hat hónap alatti összehívását, és addig is a kormányzásnak honunk törvényei szerinti vitelét elrendelik, azt következtetni, hogy azt, mit tőle a nemzet jogosan kivan, csak határozatban jelenthessük ki; sőt sokkal czélszerübbnek tartom ezt felírásban jelenteni ki, hogy így törvényes követeléseinkre legalább választ várhassunk. (Zaj.) És ha a szintén szomorú emlékezetű időszakban, mely e nemzet fölött I. Leopold alatt az 1663-ik és 1668-ik év közt azután pedig 1681- és 1687 közt lefolyt, a hasonló kivégeztetések és törvénytelen adózsarolások idejében az ország rendéi a 17 évig országgyűlést nem tartott I. Leopoldhoz 1681-ben fölírassál járultak, mikor a törökök még Magyar országnak majdnem felét elfoglalva tartották, Tököly Imre pedig Kassánál 14,000 fegyveressel állott, — nem lehet abban, ha most Ferencz József O felségéhez törvényes önállasunkat és jogainkat visszakövetelő fölírást intézünk, törvényes gyakorlattóli eltérést találni; mert van ugyan a két időszak közt különbség, és ez abban áll, hogy I. Leopold, mikor a fölhozottak alatta történtek, már akkor koronázott király volt; de ez inkább nehezíthette az akkori országgyűlés rendéinek viszonyát a fejedelemhez, mint könnyítette : mert akkor az ország jogai a fejedelem részéről az általa már letett eskü ellenére voltak megtámadva, a jogsértés pedig mely a letett eskü után és ellenére követtetett el, nem lehet kisebb, mintha az eskü letétele előtt történt volna. (Helyeslés, zúgás, zaj.) Most azzal fejezem be szavaimat, (Halljuk!) hogy miután a sanetió pragmaticának értelme oly világos, hogy ebből senki mást nem következtethet, mint hogy e kétoldalú szerződés egyaránt kötelező a nemzetre ugy, mint annak fejedelmére, s mivel az ennek ellenébe elkövetett törvénysértések és alkotmányunk megtámadása, azoknak tulajdon cselekvéseik által, kik szenvedéseinknek okozói voltak, még a foglalási jognak oltalma alá sem vehetők, melynek általánosságbaní igazságtalanságát s ingatagságát Somssich Pál követtársunk helyesen kitüntette; azon tiszta öntudattal, hogy valamint e nemzet a közte és fejedelme közt támadt viszályoknak sem oka, sem kezdője nem volt, és hogy valamint tiszteletben tartotta mindig és tartja a fejedelem törvényes jogait, ugy szintén mindenkor kész méltánylani e honban lakó különajku és vallású honfitársainknak, valamint a testvér horvátnemzetnek méltányos kivánatait; meglévén győződve, hogy a személyes unió, mely minket az örökös tartományokkal kapcsolatban tart, nem mint nékiek hirdetni szokták, érdekük ellenére áll fenn, hanem ez legbiztosabb tényezője leend az ö valódi alkotmányos lételük és szabadságuk kifejlődésének, tökéletes lelki nyugalommal nézek jövendőnk elébe, szorosan ragaszkodva a nemzetnek törvényes jogaihoz és a nemzet független önállását biztosító régi és legújabb törvényeihez, azon erős hitben, hogy valamint a nemzet csak ugy erős, ha törvényeihez mindenben hű és mindenki iránt igazságos ós méltányos: ugy a fejedelem állása is sokkal magasztosabb, ha azt a törvények szoros megtartásában s az alatta álló nemzetnek megelégedésében, mint ha az a múlékony hatalomban alapszik. (Helyes!) Deák tisztelt képviselőtársunk által indítványozott felírásra szavazok. (Zajos helyeslés s éljenzés) (Zaj). Elnök: Folytassuk a tanácskozást, mert az idő nagyon múlik (Fölkiáltások: Helyre!). Jegyző ur nevezze meg a következő szóló urat (Fölkiáltások: Helyre!) B. Simonyi Lajos : Tisztelt képviselők! Azon intézmények romjai fölött állunk, melyek Magyarország szétdaraboltatását, az Osztrák birodalomba való beolvasztását, és ezredéves alkotmányának megsemmisítését eszközölni akarták; de kivihetetlenségükben ön súlyuk alatt összeroskadtak. És most mi azon szavakkal élhetnénk, melyekkel II. József császár élt, midőn az ország kormányszékei véghetlen fájdalmukban, azon folyamodással fordultak hozzá, hogy ne vitetné Bécsbe a koronát, a császár Horátz ezen szavaival válaszolt: „Risum teneatis amiéi." De azon véghetlen inség és nyomor, melyet annyi éven át ezen intézmények e hazában előidéztek, inkább hazánk költőjének eme szavaira emlékeztetnek „Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt." (Ugy van!) Magyarország alkotmányának megsemmisítése már több izben megkísértetett, különösen 1780 és 18é9-ik évben, de a haza lakóinak jogérzete, meghiusitá mindig az efféle kísérleteket. Ez utóbbi alkalomkor, eltöröltetett a hazai jog; a megyék önkormányzata, s helyébe az osztrák Képv. ház. napi. I. köt, 50