Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

196 XXVI. ülés 1861. május 22-kén. Az egész birodalomban, de kivált Magyarországban roppant nagyságra emeltetett egyenes adóra nézve elégnek látom e részben történt számszerinti kimutatás után csak azt jegyezni meg, hogy e részben kivált nálunk, kevés tekintet volt a teherkivetésnél az adófizetés képességére ; és az irányadó elv ezen adóknál ugy, mint az indireeteknél leginkább az volt : mindentől, — kellő tekintet nélkül a következésekre, — a lehető legtöbbet fizettetni (Igaz!); ennek természetes következése azon átalános elszegényedés, melynek Magyarország neki vitetett, és ha maradt az országban még egy kis pénz, nem a bécsi kormánynak érdeme az, hanem nagyobbrészt azon körülménynek tulajdonitható, hogy mezei termékeink, a külföld termése arányában reánk nézve kedvező évek alatt, az ausztriai bankjegyek értékük sülyedésénél fogva is, szokottnál nagyobb mennyiségben és nagyobb árban voltak kivihetők. (Helyeslés.) Ha azon helytelen politikának okát keressük, melynélfogva az ausztriai kormány férfiai Magyarországot 1849-ik év előtti kifejlődésében mindenkép gátolni igyekeztek, ezt föl lehet találni abban, hogy az alkotmányos Magyarország állapotát a korlátlan uralom alatt álló örökös tartományok népeivel megkívántatni nem akarták (Ugy van!); dehogy miután Magyarországot a birodalomba hatalommal beleeröltetve, mint ök mondani szokták — a schweiczi alpesektöl Oroszországig, ugy Porosz- és Szászországtól Törökországig terjedő egységes nagy Ausztriát teremtettek, miért kellett az erejében már ugy Is megfogyasztott Magyarországot a birodalom többi részeinél erösebben kimenteni — ezt igen nehéz megfogni ! — ha csak azt nem képzeljük, hogy az igazság és törvény ellenére tett beolvasztás tartósságában maguk az illetők is kételkedtek. Nem akarok bővebben szólani Ausztriának 1848 óta követett külpolitikájáról, melyet mindjárt kezdetben Poroszország, azután a krimiai háború alatt az egymás ellenében állott hatalmasságok, végre Olaszország irányában követett ; eleget szólnak erről az e politika következtében beállott tények ; elhallgatom e részben észrevételeimet, nehogy ezek a még végkép be nem fejezett ügyekre nézve szándékommal ellenkező értelemben vétessenek. Tagadhatlan,hogy azon leverő állapot, melybe az egész birodalom juttatott, mely különösen Magyarországra legsúlyosabban nehezedik, egyenesen az ausztriai kormány azon szerencsétlen fölfogásának tulajdonitható,mely őtetaz absoluíismus további föntartására és Magyarország önállása megsemmisítésére bírta. (Ugy van!) Nem tudom elgondolni, mi bírta azokat, kik az oct. 20-kán kelt — úgynevezett fejedelmi diploma kiadásakor Ö Felségére befolyással voltak arra, (Halljuk!) hogy efejedelmi nyilatkozatban Magyarország önállásának legfőbb kellékei u. m. : pénz-, had- s vámügyröli szabad rendelkezése e nemzetnek a közbirodalmi tanács határozatainak alárendeltessék ; hiszen ha meggondolák, miért szenvedett annyit e nemzet és mily álhatatossággal ragaszkodott ez folyton önállása fönntartásához, nem birok találni okot, mely az illetőket azon reményre jogosíthatta volna, mikép a nemzet önállását most hozza áldozatul, mikor a birodalmi kormány eddig követett kormányzási rendszerének fönntarthatóságát többé senki sem hihette és mikor az előttünk állott 12 év alatt tanúsított gazdálkodása e kormánynak a nemzetet még inkább meggyőzte, hogy ha volt eddig ok önállásunkat őrzeni, van most még sokkal több, ettől semmi szin alatt el nem állani. (Helyes!) Talán az e diplomában szemlélhető kecsegtetés, melyben a birodalomnak alkotmány adás igértetik, bírhatná e nemzetet önállásának s ezzel alkotmányos lételének föláldozására? (Zaj:halljuk !)De alig képzel hetö, hogy valaki e honban meg ne emlékezzék az 1849. évi mart. 4-kén kiadott birodalmi alkotmányraés ennek oknélküli elenyésztetésére, ha ez utóbb emiitett alkotmány, mely legalább a kormány felelősségével és sajtószabadsággal, esküdtszékekkel, és így a valódi alkotmányosság egyes főbb feltételeivel biztatott, nem elég volt arra, hogy a nemzet önállása koczkáztatásával ezt elfogadja : mikép lehetett azt csak föl is tenni, hogy e nemzet az alkotmányosság főbb kellékeit még csak nem is érintő october 20-ki diplomának annyi törvények által biztositott független önállását alárendelje ? így áll ez a f. é. február 26-án kiadott fejedelmi leiratra nézve is. (Halljuk!) E nemzet, melynek önállása annyi törvény s maga a pragmatica sanctio által is tökéletesen biztosítva van: törvényes függetlensége és önállásáróli lemondás nélkül azon birodalmi tanácsban, mely e leirat által alkottatott, soha részt nem vehet. (Ugy van!) Sajnálatos, hogy az illető tanácsosok jónak látták e leirat végső pontjában ennek létesítésére nézve a fejedelmi hatalom teljességének tekintélyére hivatkozni, mikor az octob. 20-ka óta helyreállott megyék fölirásai őket meggyőzhették arról, hogy e nemzet önállásához hiven ragaszkodva: ettől elállani soha nem fog. (Közhelyeslés,) Semmivel sem támadtatik meg annyira a fejedelmi tekintély, mint ha a kormány részéről ott történik e tekintélyre hivatkozás, hol az, mi elérni czéloztatik — nem teljesíthető (Helyes!). Nincs senki e honban, ki e hatalomnak ellentálljon. A mi védelmünk csak a törvény; de ez oly pajzs, melyen megtört az eddigi megtámadás, és ha ez újra történnék — a mitől Isten óvjon - ez a kitürő, de jogairól le nem mondó nemzet irányában ily hosszas, mint volt, nem lehet, (Adja Isten!) A hangulat (Halljuk!), mely e házban mutatkozik s az egész honban viszhangra talál, mutatja, hogy ott hol lételünk, vagy elenyeszesünkről van szó, legkisebb véleménykülönbség sem létezik, s nem is létezhetik, mmden nyilatkozatok egyeznek azon elvekre nézve, melyektől eltérni nem lehet, és nem szabad; (Helyes! Ugy van!) egyedül arra nézve van köztünk véleménykülönbség: vájjon föliratban vagy határozatban jelentessenek ki ezen elvek. A hazafiúság érzelme, a csak alakra nézve egymástól különböző véle-