Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

176 XXV. ülés 18G1. május 18-kán. És van még egy, mi ily országban a külön népfajok megnyugtatására szintén szükséges, s ez az önkormányzásnak a kor kívánalmai szerint kifejtett rendszere. (Zaj, zúgás.) Nem szükséges, hogy a helyhatósági élet és önkormányzás, a kormányzati felelősség rovására fejlesztessék, hanem oda kell irányozni azt, hogy a jólét és megelégedés egyéb föltételei mellett a nemzetiségi jogok biztosítására is szolgáljon. Ezen irány az, melyet óhajtok a nemzetiségekre nézve kimondani, hogy tudniiilik az országgyűlés el van határozva, a jogegyenlőség s az önkormányzás létesítésével megadni mindazon biztosítékokat, melyeket tőlünk a különböző népfajok megnyugtatásul kívánhatnak. Az országgyűlés első határozatában itt sem állapodhatik meg. Vannak tárgyak, melyekre nézve fen kell tartania s meg kell ígérnie az intézkedést azon időre, midőn a napirenden levő tárgy feletti tanácskozás be leend fejezve. Én részemről nem lehetek azon nézetben (mi már több oldalról említve volt,) mintha az országgyűlés, a fennforgó közjogi kérdésen kívül egyátalában semmi más tanácskozásba nem bocsátkozhatnék. Elismerem, hogy törvények alkotásába, törvényhozási kérdések eldöntésébe, törvények megváltoztatásába nem bocsátkozhatik, de emellett joga sőt egyszersmind kötelessége tenni oly intézkedéseket, melyek a törvények megtartását biztosítják. A törvények megtartásának foganatbavétele sajátkép igaz, a törvényhatóságokat illeti; ők közvetlen végrehajtói a törvényeknek; de oly időben, minőben mi vagyunk, szükséges, hogy az országgyűlés erkölcsi támaszt nyújtson kötelességei gyakorlatában. Én azon tárgyak közöl, melyekre nézve az országgyűlésnek mulhatlanul intézkedni kell, csak egy párt említek fel. Egyik az adó kérdése. A törvénybatóságok kötelességeikhez hiven, anélkül, hogy erőszakos ellentállással koczkáztatnák a köznyugalmat, megtesznek mindent; mi a törvénytelen adóbehajtás gátlására szolgál. De midőn az országgyűlés asztalán számos oly kérvény fekszik, melyekben a törvényhatóságok annak támaszát kérik; midőn az országgyűléstől a nemzet várja a teendők irányának kijelölését, hog3

T az eljárásban öszhang s erkölcsi erő legyen, gondolom az országgyűlés ezt magától el nem utasíthatja; (Helyeslés.) és meg kell határoznia, hogy a törvényhatóságok mely irányban, az ellenállás mely fokáig haladjanak, s mit tegyenek, hogy a törvénytelen adók behajtását lehetlenitsók. A másik igen fontos tárgy, melyben szintén intézkedni szükség, az igazságszolgáltatás. Az október 2ö-ki pátens az osztrák törvényeket s pedig mind az anyagi, mind az alaki jogot egész kiterjedésben fenntartotta az országgyűlés intézkedéséig. A törvényhatóságok e részben is megkísértettek mindent, mit czélhoz vezetőnek hittek, hogy az országban a jog biztosságának hiánya miatt bekövetkezhető anarchiának eleje vétessék. A közönség, habár nem minden zúgolódás nélkül tűrte az igazságszolgáltatás páratlan zavarából származott hátrányokat, várta, hogy az országbírói értekezletnek síikére lesz. Voltak ugyan, kik előre kijelenték, hogy az országbírói értekezletnek joga nincs a törvényeket megváltoztatni; s előre látták, hogy a törvényhatóságok azt, mit az országbírói értekezlet határozand, törvények gyanánt sohasem fogják elismerni; ekkor az országgyűlés közelségére utaltak. Az országgyűlés együtt van, s el nem hanyagolhatja azon kérdések eldöntését, melyek függőben tartása, naponkint százezrekre menő károkat okoz egyeseknek, s a közhitelen, külföldöm hitelünkön is mondhatlan nagy csorbákat ejt. (Helyeslések.) Ezeken kívül még egyéb tárgyak is igénybe veendik az országgyűlés gondoskodását. A losonczi érdemes képviselő némely kegyeletes teendőket emiitett; én közintézeteinket akarom szóba hozni. Vagy mellözhetjük-ea Ludovicea alaptökéjének megmentésére szükséges lépéseket, s hagyhatjuk-e eszép középületet tovább is katonai kórházul használtatni? És nem kötelességünk-e a nemzeti múzeumnak tizenkét évi számadásait megtekinteni, — s hogy egyebet mellőzzek, nem érzi-e szükségét mindenki annak, hogy a nemzeti színház igazgatását jobb kezekbe adjuk, midőn az igazgató nevezését a törvény egyenesen az országgyűlés teendőjéül tartotta fenn. Midőn egyébiránt osztom azon véleményt, hogy jelen országgyűlés addig mig az uralkodóházzal! viszonyunk kérdése jobbra vagy balra el nem dől, törvényalkotási tárgyakba nem bocsátkozhatik; az én véleményem alapja nem az, hogy számos törvényhatóság képviselve nincs. Ez magában még nem volna elégséges ok. Vagy kérdem, azon időben, midőn az ország egy részét ellenség tartotta megszállva, nem tör. tént-e, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozott; pedig számos megye nem volt képviselve? S mi különbség van aközt, midőn az ország némely részét a török tartotta megszállva, s a közt, midőn a bécsi kormány erőszaka akadályozza egész Erdélyt a megjelenésben? s vájjon hány országgyűlésen hoztak törvényeket, melyen Kraszna, Zaránd, Kövárvidéke s Közép-Szolnok nem voltak képviselve? s mégis senkinek sem jutott eszébe, ezen országgyűlésnek törvényalkotási képességét kétségbe vonni. Igen is, oly törvényhozási kérdések tárgyalásába, minő például a felirat, (Zaj.) nem bocsátkozhatunk, nem bocsátkozhatunk pedig azért, mert törvényhozásunk politikai integritása a kijelölt alkudozási alapon hiányzik, a törvényhozás kiegészítve nincs. De vájjon miben áll a törvényhozás politikai integritása ? abban talán, hogy a megyék egy része nem bocsáttatik az országgyűlésre ? hiszen ez a területi épségen elkövetett sérelem. Monarchiában a törvényhozó hatalom politikai épsége abban áll, hogy annak mindkét része, a parlament ép ugy mint az uralkodó, vagy a trónörökös birjon azon törvényes kellékekkel, melyek a törvényhozói hatalom gyakolására képessé tegyék. Ez esetben semmi sem akadályozza, hogy a törvényhozó hatalom mindkét része gyakorolja azon jogokat, melyek megilletik, ez esetben a trón és országgyűlés közötti érintkezésnek sincsenek nehézségei. És hogyan állunk ? az országgyűlés tagjai a törvény értelmében meg-