Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV. ülés 1861. május 18-kán. 173 Nem tagadom, hogy ha egy felirás, egy jeles értekezés, mely viszonyunkat az uralkodóházzal kifejti, s tisztán állítja fel, elég .volna arra, hogy alkotmányunk helyreállittassék, ha valaki biztositana arról, hogy egy oly hatalommal szemközt, mely az ország közjogát semmisnek nézi, s nem a tudás hiányánál fogva, hanem rósz akaratból akadályozza alkotmányunk helyreállítását, — elleneinket egy jeles szerkezetű közjogi fejtegetés arra fogja birni, hogy letérjenek azon ösvényről, melyen eddig haladtak, és ha valaki a történetben csak egyetlen példát tudna mutatni, hogy egy oly hatalommal szemközt, mely el van határozva, egy nemzetet kiirtani, elég volt a nemzet részéről jogait kifejteni, és a hatalom politikáját megváltoztatta : kész volnék kibékülni a felirat eszméjével, mert a nemzet nyugalma s szabad fejlődésének biztosítása a törvényes szempontnak feláldozását megérdemlené ; — de midőn látom, hogy a hatalomnak legtávolabbról sincs szándoka kiszolgáltatni a teljes igazságot (Ugyvan!) : én oly eszközhöz kívánnék nyúlni, melyről, ha biztosan nem tudom is, hogy a legközelebbi pillanatokban czélhoz vezetend, melyről legalább reméllem, hogy az erőnek súlyánál fogva, mely a nemzet elhatározottságában fekszik, végre is kényszeríteni fogja elleneinket, hogyha saját megsemmisülésöket el akarják kerülni, alkotmányosságunkat tiszteletben tartsák, (Helyes!) Alkotmányos önállásunk kérdése nagyon tisztán áll közjogi szempontból; de midőn ahhoz szigorúan ragaszkodunk, alig mulaszthatjuk el, véleményem szerint azt, hogy határozatunkban, a kérdés politikai oldalára is kiterjeszszük figyelmünket. Szükségesnek látszik ez Európával, de szükségesnek kivált az örökös tartományok népeivel szemben. Valamint mi nem akarunk az örökös tartományok ügyeibe legtávolabbról is avatkozni, viszont határozottan kívánhatjuk, hogy azok se tegyenek semmi kísérletet melynek czélja volna, valamely vagyonközösség előidézése. Az örökös tartományokban némelyek azt hiszik, hogy mióta kezökben egy papiralkotmány van, irányukban Magyarország kénytelen a maga álláspontját megváltoztatni, sőt hogy álláspontunk tényleg megváltozott, mert míg Magyarország régi szerkezete mellett azon viszonyban, melyben állott az örökös tartományokhoz, miután az örökös tartományok alkotmánynyal nem birtak, mind azon hézagot és nehézséget, melyek e különbségből származtak, mindig az uralkodónak kellett kiegyenlítni, azáltal, hogy egyrészről Magyarországban folytonosan akadályokat gördített a gyorsabb haladás elé, másrészről pedig oly esetekben midőn Magyarország követeléseit többé visszautasitni nem lehetett, az örökös tartományok viszonyait kellett akkép módosítani, hogy az egyensúly Magyarország és az örökös tartományok érdekei között fenntartassák. De ha ez feltétlenül mindig igy történt volna is, lehetlenség azon változásból, miszerint az örökös tartományok előtt most már szintén alkotmányos élet nyilt, azt következtetni, hogy mi mondjunk le százados küzdelmek közt kifejtett alkotmányunkról és elégedjünk meg azon még nagyon is bizonytalan értékű de minden esetre a mi érdekeink ellen készített alkotmányossági kerettel, melyet a bécsi államférfiak legújabban találtak föl (Helyeslés). Különben pedig én nagyon óhajtom, hogy az örökös tartományok azon irányban fejleszszék alkotmányosságukat, melyben mi fejlesztettük;-mert ez esetben, soha sem fogják előnyök szerzését tűzni feladatokul a mi rovásunkra. Kétségbe vonhatlan tény az, hogy az osztrák politika az absolut hatalommal igazgatott örökös tartományok hátrányára, alkotmányos állásunk irányában, soha engedményeket nem tett, tény az is, hogy mi alkotmányos állásunk előnyeit soha sem használtuk, soha sem akartuk használni az örökös tartományok érdekei ellen. Az osztrák politika inkább Magyarország ellen irányozta, s pedig nagy sükerrel törekvését, hogy a tartományok népének használhasson. Elég legyen e részben csak azt említenem meg, hogy a vámrendszer egészen a mi iparunk és kereskedésünk megrontása végett, az örökös tartományok ipar s kereskedelmi érdekeinek emelésére ellenünk használtatott. (Helyeslés.) Most az örökös tartományok midőn bizonyos nemét kapták az alkotmánynak,ne arra törekedjenek, hogy bennünket is abban részesítsenek, hanem fejleszszék oly életerőssé azon alkotmányt, miáltal a szabadságnak és haladásnak legyen az biztositéka. Tudhatják az örökös tartományokban, hogy mielőtt ők még felléphettek volna alkotmány iránti követeléseikkel, 1848-ban az alkotmányos önállóságát biztosította Magyarország volt az, mely kimondá a kivánatot, hogy ők is részesittessenek az alkotmány áldásaiban, de soha sem jött azon gondolatra, hogy az örökös tartományokra, az alkotmányosságnak épen azon formáit tukmálja, melyeket magára nézve megállapított. És minek köszönhetik az osztrák tartományok most, hogy bizonyos nemét birják az alkotmányi! ak ? Nem nekünk-e? Nem Magyarországnak-e? mely utoljára kényszerítette a hatalmat megválni az absolutismus azon politikájától, melyet a népek elnyomására s kizsarolására alkalmazott? (Helyes.) Van-e — kérdem — az örökös tartományoknak akár érdeküknél akár a multak tapasztalásainál fogva legkevesebb okuk attól tartani, hogy mi külön alkotmányunkat az ő alkotmányos életük ellen fogjuk valaha használni? Nem a legbiztosabb eszköz-e az ő alkotmányosságukra nézve az, ha mi sértetlenül bírjuk szabadságunkat? Nem vonom kétségbe, hogy Bécsben meg van azon hajlam, Magyarországot az öszalkotmány rámájába ha lehet bekényszeríteni, meg van a hajlam, hogy Magyarország vagyonát, segéd forrásait, melyeket az absolutismus utján tovább nem lehete kizsákmányolni, egy más utón, az osztrák parlament utján kezeik közt megtartsák. Meg lehet azon urak, kik oly boldog reményben éltek, hogy egy alkotmányforma valaKépv. ház napi. I. köt. 44