Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

174 XXV. ülés 1861. május 18-kán. mivel meg fogják tántorítani a nemzet józan itélö tehetségét, ha majd végre meg lesznek győződve, hogy alkotmányos önállásunkat minden áron kiküzdeni elhatárzott akaratunk; — meglehet még egyszer ismét erőszakos rendszabályokhoz nyúlnak. Ok reá tudták venni az uralkodó hatalmat, hogy midőn az országgyűlés együtt van, egy törvénytelen adóbehajtással mintegy arczul csapja alkotmányos törekvéseit, és rendelete folytán épen azon nap, melyen a hazának egyik legérdemesebb fia az egyezkedés útját egyengetni kivánva, letette e ház asztalára indítványát, azon napon — mondom — az ország fővárosában jelentették be az adó katonai végrehajtást. (Igaz!) Ezen urak talán még egyszer ki fogják eszközölhetni azt is, hogy az ostromállapotnak minden szigora alkalmaztassák ellenünk; de nem fogják kieszközölni soha, hogy a nemzet addig, míg jövőjének biztosabb támasza nem lesz, önkényt elhagyja azon törvényes tért melyre jo^a volt lépni, s melyre lépett, hogy megkísértse az uralkodóházzal a kérdések kiegyenlítését. (Helyeslés.) Az osztrák államférfiak nagy reményeket kötnek törekvéseikhez, a német-szláv egység létrehozásához. Nem tudom minő életrevalósággal bir ezen ugy nevezett német-szláv egység; azt gondolom, Bécsben az alkotmányos kísérletek után észrevehették már is, kivált a szláv népek, hogy az egész nem egyéb ámításnál, és alig hiszem, hogy az első tapasztalatok után már is be nem látták volna, miszerint helyesebb azon ut, melyen Magyarország halad, és jobb lesz Prágában mint Lembergben azon eszközökről gondolkodni, melyek azon czélhoz vezetnek, melyek Magyarország önállását előmozdítani fogják. Az osztrák tar-, tományok népe óvakodni fog szövetkezni a bureaucratia maradványaival arra, hogy az alkotmányosság ürügye alatt Magyarország meghódítása végett az absolutismus visszaállitásának segítségére legyen, (Helyes!) és épen azért nem tartok attól, hogj? ha mi alkotmányunkhoz, törvényes önállásunkhoz szilárdul ragaszkodunk, e miatt az osztrák tartományok alkotmányos népeit majdan felzudithatják ellenünk; az ö érdekük a mienk, az alkotmányosság és szabadság kiküzdésének érdeke, — és nem hiszem őket oly vakoknak, hogy be nem látnák érdekeiket. (Helyeslés.) Ha igy nyilatkozunk az örökös tartományok irányában, ha a nélkül, hogy az osztrák birodalom közelgő felbomlásának európai szükségességére utalnánk, a nélkül, hogy e felbomlást siettetni akarnók, figyelembe veszszük még azt is, hogy a mi alkotmányos önállóságunk kérdésén az uralkodóházhozi viszonyunk sem változtat : bizton minden tartózkodás nélkül folytathatjuk azon ellenállási politikát (Helyeslés), mely 12 éven át oly sükeresnek mutatkozott. Az uralkodóház helyesen felfogott érdeke nem kívánja azt, hogy mi önállóságunkat, törvényes szabadságainkat egy bizonytalan jövőért áldozzuk fel. Vagy az uralkodóháznak nem volt-e alkalma megtanulni a történetből, hogy valahányszor vész fenyegette, Magyarország mindenkor készen volt sikra szállani érdekeiért? és a legközelebbi 140 év alatt nem kétszer mentette-e meg hazánk a Habsburg-Lothringen-ház birodalmát a szétdarabolás ellen? emlitsem-e Maria Therezia korát, midőn ama nagy veszélyek ellenében, melyek akkor az uralkodóházat végromlással fenyegették, egyedül Magyarország hősies magatartása által vált lehetővé megküzdeni azokkal, kik III. Károly birtokaira vágytak! és vájjon e század elején midőn az osztrák háznak szorult helyzetét a magyar nemzet oly könnyen felhasználhatta volna saját érdekében, csak akarni kellett volna, hogy a Napóleon részéről nyújtott tökéletes függetlenséget elfogadja, vájjon nem mutatta-e meg a nemzet, hogy szabad alkotmányos élettel kész együtt maradni az uralkodóházzal, s nem akarja használni a szorult helyzetet arra mire felhasználhatta volna, teljes önállásának kiküzdésére. (Helyes! Igaz!) A történet, uraim! azt mutatja, hogy a Habsburg-háznak épen azon időben volt Magyarország legbiztosabb támasza mindig, midőn Magyarország népei alkotmányos érzelmeikben nem keserítettek. Es tekintsünk vissza a legközelebbi 10 évre, mely rövid korszak alatt egészen tönkre jutott a birodalom nagy hatalmi állása, midőn adósságoktól csaknem leroskadva, a népeket súlyos adókkal túlterhelve s minden szabadságtól megfosztva vezeté harczba seregeit. Kihullott a fegyver saját katonáinak kezéből, mert tudták hogy midőn azt az ellenség ellen használják, önmagok ellen használják, (Helyes!) és a birodalomnak egyik legszebb része végkép elveszett. Egyébiránt tévedés volna azt gondolni, hogy ha erélyesen tiltakozunk alkotmányos önállásunkon elkövetett törvénytelen erőszak, s azon rendszabályok ellen, melyek e hazát pusztává tették 12 év alatt, — ez által megoldottuk feladatunkat. Vannak kérdések, melyeket ezen első alkalommal midőn az országgyűlés felszólal, érintetlenül hagyni nem lehet, és azt gondolom, hogy

7 az országgyűlés kötelessége nyiltan határozni oly kérdések fölött, melyek megoldását méltán és jogosan várja a nemzet, melyektől függ számos törvényhatóságok, valamint azon népfajok nyugalma is, melyek Magyarországban velünk századokon át békében együtt éltek. Az ország épsége az egyik. — És igen helyesen volt elmondva Pestbelváros érdemes képviselője által, hogy Erdélyre nézve nem ugy áll a dolog, mintha annak visszacsatolását követeinők, hanem ugy, hogy annak elszakasztását kell akadályoznunk s tiltakoznunk az erdélyi megyék elszakítása ellen; miből azonban nézetem szerint, nemazkövetkezik,hogy az erdélyi megyék meghívását Bécsben sürgessük, hanem hogy mondjuk ki, miszerint az országgyűlés az erdélyi kerületek követeit, ha megjelennek, tárt karokkal fogadandja. (Helyeslés.) Horvátország ügye több nehézségekkel jár. Horvátország jelenleg ugyszőlva a forradalom terén áll, mely tartományi gyűlésén oly határozatokat hozott, melyek a fennálló törvényekkelellenkeznek, s midőn e határozatok végrehajtására lépéseket tesz, vagy midőn Horvátország a magyar országgyűléssel szemközt