Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-24
XXIV. ülés 1861. május 17-kén. 159 vátország hanem mint Bihar, Szabolcs vagy bármely megyéje az országnak, külön képviseltette, mellőzöm annak fölemlitését, hogy még 1702-ben, midőn a bécsi hadügyministerium a péterváradi, bródi s gradiskai végezredeket fölállította, maga is ungarische Műitárgrenzenek nevezte. Söt Horvátországot illetőleg is tartózkodom annak fejtegetésétől, hogy mily alapon került a magyar szent korona alá, hogy mily mértékben lett hazánk társországa, s ha vájjon a köztünk fenállott kapocs pusztán a fejedelem személyének ugyanazonosságában központosuló personal unió t fejezte-e ki vagy ennél többet ? De már annak kimondásától nem tartóztathatom magam vissza, hogy ha 1091-töl és igy több mint 7 századon keresztül — alföldiesen mondva — ugy szólván egy sót egy kenyeret ettünk, a béke malasztjait, a harcz és háború sanyaruságait s a győzelem babérait egymással hiven és testvériesen megosztok; midőn törvényhozásunk, törvénykezésünk, közigazgatásunk egy s ugyanaz volt, söt kedvökért olykor kedvezően kivételes is, mint ezt az 1790/1 : XXVI. t. ez. 14 §.-sa igazolja, — mondom — ily előzmények után megvárom tőlök, hogy midőn mi feledve a multat a kibékülésre testvériesen jobbunkat nyújtjuk , s minden, a haza integritásán belől eső nemzetiségi s más igényeiket a kölcsönös értekezések utján teljesíteni ígérjük (Helyeslés.), — inkább hallgassanak reánk, mint ugy az ö, mint a mi közös ellenségeink sugallatára. Tapasztalták horvát testvéreink, hogy Horvátországnak mindig akkor voltak legnehezebb napjai, midőn Magyarországtól elkülönítve állott, és épen e tapasztalat indította őket arra, hogy a franczia háború befejezése után az 1825—27. országgyűlési acták bizonysága szerint — maguk sürgessék visszacsatoltatásukat, minek eredménye az 1827: XIII. t. ez. lön. Minden kornak meg van saját uralkodó szelleme. És a mint egykor a kereszténység, izlam és reformatio mozgásba hozta a világot, épen ugy korszakot képez most a nemzetiségi kérdés. Azonban a hatalom mindig ki tudta zsákmányolni még e nagy eszméket is, s pártot teremtve macának, megosztani az emberiséget, hogy annál biztosabban uralkodhassak fölötte. Azon korból, midőn a viszálkodás szövétnekéül a hit szolgált, idézek ugy horvát, mint átalában minden ajkú nemzetiségek emlékébe egy képet, ez II. Rákóczy Ferencznek egy pénze, melyen egy fellobogó oltárhoz három különböző hitfelekezet papjai visznek egy-egy hasáb fát, e felirat alatt : „concurrunt ut alant." Legyen ez oltár most is, mint volt akkor a szabadság közös oltára, melynek szent tüzét ápolni minden nemzetiség s fajkülönbség nélkül közös köteleségünknek ismerjük. (Közhelyeslés.) Ennyit óhajtva az ország integritására nézve s mellékesen a nemzetiségi kérdésre kifejezni, — ez ország gyűlés által sürgetendönek tartom : 2-or, Hogy az ország független önkormánya azonnal állittassék helyre, ugy, a mint azt a pragmatica sanctio az ezt megelőzött s követett minden koronázási hitlevelek s az 1790/1 : X. t. ez. tartalmazzák, az 1848. évi törvények pedig kifejezik s formulázzák. Magyarország mindig korlátolt istitutiók alatt állott, s azon szerencsés nemzetek sorába tartozik, kik ugy szóiván társasági existentiájukat a fejedelemmel kötött szerződésen kezdték. így lön basisa hoszszú századokon keresztül az Árpáddal kötött pusztaszeri szerződés 5 pontja alkotmányunknak, melynek lényege mindig egy és ugyanaz vala, habár formájában a kor és idők szelleméhez képest változott. Ezen alkotmányra, a hatalomnak korlátok közötti gyakorlatára, fejedelmeink koronázásuk alkalmával megesküdni tartoztak ; ez volt sine qua non-ja a trónra lépésnek. És méltó elleneink figyelmére, hogy az Árpádház kihaltával, ha bár csaknem mindannyiszor, a hányszor a trón üresedésbe jött, az ország is egyszersmind pártokra szakadt, még is soha sem akadt olyan párt, mely jelöltjének s választott királyának az esküt valaha elengedte volna. (Igaz!) Ez igy ment folytonosan az Árpádok után ugy a vegyes házbóli királyok, mint a habsburgok, s habsburgdotharingiak alatt, a különbség csak az, hogy míg előbb, a nemzet királyválasztási időszakában, a trónra lépő király csak maga személyét kötelezte az elődjei által, a nemzettel közösen alkotott törvények megtartására, 1687 s 1723 után az eskü egyszersmind utódjaira nézve is kötelezöleg tétetett le, a pragmatica sanctióban formulázott szerződés nem egy személyre, hanem családra vonatkozván. Ezekből következik, hogy Magyarország nem patrimoniális ország, melyről mint valamely családi vagyonról rendelkezhetik az uralkodó ház, hanem ellenkezőleg, épen családi kötelesség, őrködni a felett, hogy Magyarország saját törvényei szerint igazgattassék, következik az, hogy a királyság örökössé tételének nem istitutióink megváltoztatása szolgált feltételéül, hanem ellenkezőleg oly feltétel alatt ruháztatott át örökösen, ha a nemzet önnállósága, s minden előbb alkotott törvényei épségben maradnak. (Helyes!) Jogilag és szerződésileg nem csonkittatván tehát a nemzet alkotmánya, az ezt biztosító törvények sem szüntethetők meg, az 1790/1-ki törvények szerint országgyűlésen kivül. És minthogy ezen nemzeti független önkormányzatot érdeklő törvények között az 1848-ki törvények az utolsók, az, ezeknek alakjában állítandó vissza. Azonban jól tudom, hogy épen az 1848-ki törvények, s ennek különösen III-dik czikke a lapis offensionis, ez az, mi szálkát szúr a bécsi kormány szemébe. Mi közök hozzá, s quo jure akadályozzák tettlegesen annak életbeléptetését ? Azonban nem térek e hálátlan sisyphusi munkára, szorítkozom inkább annak fejtegetésére, miszerint a magyar pénz- és hadügy függetlensége az osztráktól, nem uj dolog, nem 40*
