Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

158 XXIV. ülés 1361. május 17-kén. ezen helyzetet igy — amint van ? Oh nem ! — Mi ott állottunk az eke szarva mellett, bizonyos eontemplativ keleti politikát folytatva; nyugodtan tűrtünk, vártunk és reméltünk. Nem kértünk mi semmitse, mert meg válánk győződve: hogy jogunk van követelni; s vártuk az időt, midőn követelésünket érvényesithessük. (Helyeslés.) Fölülről zendült meg a varázssip, mely minket az alkotmányosság ezen gúnyterére csábított; gúnytérnek nevezem ; mert mi lehet az egyéb ? midőn a szabadon választott alkotmányos magyar tisztviselő a még fönnálló ímánezokkal és Steueramtokkal egy téren áll (Ugy van!), midőn az országgyűlésen kívül kivetett adó erőszakkal szedetik be. Avagy tekintsünk végig a most kinevezett hivatalnokok névsorán — kivéve a kiveendő keveseket; kik ezek ? — fógj van 0 Qa

gy részök ítélt még nem rég fölöttünk azért, mert törvényeinket ós hazánkat szerettük ; mert szerettük azon törvényeket, melyeknek ápolását most ők is jónak látják. De bocsánat, nem akarok én a szenvedély és keserűség fegyvereivel harczolni, csak azt akarom mondani: hogy fölülről csábítottak ide; nekik volt szükségök reánk; mi, — mint egy jeles hazánkfia szokta mondani: — várhattunk volna még! Ha tehát észreveszik, miszerint mi, mindaddig, míg törvényeink vissza nem állíttatnak: szükségeiket nem födözendjük; bizonyosan nagyobb hatása lesz határozatunknak fölfelé, mint lefelé. (Igaz!) Szóval, uraim! mig én az őszinteség napvilágát nem látom : addig a bizalmatlanság éjsötét palástjába burkolózom. Ha ama nap egyszer kisüt talán, az elsők közt leszek akkor, kik fölkiáltják: Uram! Magyarok királya, bízzál bennünk: s az egész világ ellen megvédünk vagy elveszünk érted! Addig azonban én mélyen és sötéten hallgatok. (Helyeslés.) Véglegesen indokolom véleményemet. Miután tegnap és ma egypár képviselőtársam a megyékre hivatkozott, én még itt is öntudatosan elmondhatom: hogy hivatkozásuk reám egyátalában nem alkalmazható; mert azon megye, melyet nekem szerencsém van képviselni, t. i. Békés megye, már a január 16-i leirat alkalmával sem válaszolt. A helyzet ez idő szerint nem változott; a mit ott nem akarhattunk; természetes, hogy azt itt sem akarhatjuk. — Pártolom a határozatot! (Éljenzés.) Pap Mór: Tisztelt ház! Ha tekintem azon várakozást, azon habozó reményt, melylyel a nemzet, az összes haza, annyi gyász, szenvedés és folytonos zaklatások közepette az országgyűlés felé tekint, — ha átgondolom a teendők sorát, melyek nemzetiségi-, hitel-, közgazdászat s humanitási szempontból ez országgyűlés által megoldandók volnának, s más oldalról ha nézem hazánk szétzilált belső helyzetét, s ha számbaveszem a tettleges uralkodóhoz, az örökös tartományokhoz — s nemzetközi viszonyánál európai állását: megvallom feladatunkat a legkomolyabbnak, s a felelősséget, mely minden egyes képviselőn s igy rajtam is fekszik, igen nagynak tartom. Azonban, miután a physicai világnak épen ugy, mint az erkölcsinek megvannak törvényei, melyeket követni kell, ha a jó keresztény kisértetek vagyis megkisértések ellenében erőt, vigaszt és támaszt a bibliában, a hit elveiben keres és talál, nekünk, mint törvényhozóknak a megpróbáltatás jelen nehéz körülményei közt, polgári bibliánkban, a Corpus jurisban, s e nemzet dicsöségteljes önnálló múltjában kell keresni és találni. És ha mi e térre állva, innen nem hátrálva, de rajta túl sem hajtva, habár elbuknánk is, s ez országgyűlés eredmény nélkül oszlatnék fel, bizton hiszem, hogy ezért a haza s Európa igazságos ítélete nem minket vádolna és sújtana, hanem azon kormányt, mely a tettlegesség hatalmával szakítva a történeti múlttal, s széttépve szerződésen alapuló jogviszonyainkat csak amúgy par bon plaisir teremt számunkra uj törvényeket, anélkül hogy megkérdené, ha vájjon azok tetszenek-e, a nélkül hogy azt latolgatná, ha vájjon azok a pragmatica sanctíóval s nemzeti institutiónk alapelveivel megegyeznek-e ? Miután tehát a törvényesség azon forrás, melyből meggyőződésemet merítem, a ház által kimondandónak vélem: 1. Miszerint addig, mig az ország integritása helyreállítva nincs, Erdély, Horvátország, Szlavónia, Fiume s a tengerpartvidék itt képviselve nem lesznek, ez országgyűlés nem tekintheti magát kiegészítettnek, s annyira törvényesen constituáltnak, hogy akár a koronázási hitlevél tárgyalásába, akár törvények alkotásába bocsátkozhatnék. Hiszen Erdély nem különálló része Magyarországnak, neve pusztán természeti sajátságát fejezi ki, mint a Tisza, Duna azon partvidéknek, melyet habjaival mos, — anélkül hogy külön tartományt jelentene. Eredete egy Magyarország meghódításával s ezzel 1526-ig, a mohácsi vésznapig nem csak egy lelket, hanem egy testet is alkotott. Különválasztása folytonos sérelmét képezte a nemzetnek, visszacsatolhatása folytonos gondját. Igy csakhamar a különválasztás után az 1538-ki váradi kötésben Ferdinánd s Zápolya által, majd 1595-ben Báthori Zsigmond s II. Rudolf által, majd ismét 1695-ben Erdély rendéi s I. Leopold által (ki azt maga is antiquissimum regni hungariae memhrum

íl-u^k nevezte) visszacsatoltatása ünnepélyesen biztosíttatott. És hogy ennyi kötések s minden koronázás alkalmával letett királyi eskük daczára is, nem előbb, mint 1848-ban lön az igének testté változtatása, magyarázatát abban találja, hogy a magyar felelős ministerium inkább viselte szivén a nemzet közóhajtását, s respectálta a kötéseket, mint az azelőtti bécsi minis terium. A mi Horvátországot és Szlavóniát illeti, Szlavóniára nézve mellőzöm annak fejtegetését, hogy a most úgynevezett Szlavónia nem is a tulajdonképi Szlavónia, hanem az országnak 5-dik kerületét képező kiegészítő része, a minthogy magát bezárólag az 1848-ki országgyűlésig nem is tartományilag, mint Hor-