Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-23
m XXIII. ülés 1861. május 16-kán. jutott. Mindkét nemű szerződés kétoldalú volt, és azt bármi czélszerüség tekintetéből egyoldalulag félretenni sem fejedelemnek, sem nemzetnek nincsen jogában. . Igen helyesen mondja Rechberg gróf, az austriai külügyminister (Halljuk!) csak imént f. é. martius 2-án kibocsátott diplomatiai körlevelében, melyben Olaszországnak egy korona alatti egyesítése, az olasz királyi czimnek Victor Emmánuel általi fölvétele ellen óvást tesz : „dass die Vertragé ihre verbindliche Kraft so lange behalten, als sie nicht im Einvernehmen aller contrahirenden Theile aufgelöst oder abgeandert worden sind; dies ist ein so elementarer Grundsatz, dass ohne ihn das Völkerrecht und die internationalen Beziehungen jeder Bürgschaft von Sicherheit und Dauer beraubt sein würden." (Helyes j köztetszés, éljenzések). Gróf Rechbergnek hivataltársai, mert öt e nyilatkozat után sértés nélkül nem számithatom ellenünknek, (Köztetszés) ugy látszik nem veszik észre, hogy a constatirozott jog ellenében a czélszerüség tekinteteire hivatkozván, igen ominosus találkozásoknak vannak kitéve; vájjon nem ezen téren állanak-e a világnak minden forradalmárai, hogy vehetik ajkaikra e szót azok, kik a trónok legitimitása mellett küzdenek? És tehát Olaszországnak egysége nem czélszerü-e avvagy különbség létezik a czélszerüségben a mint az fejedelmek vagy népek részéről vétetik igénybe? (Helyeslés). Az egyik államegység czélszerü és jogos, mert a fejedelem erőszakolja azt népeire; — a másik nem az, mert néhány fejedelem jogaiba ütközik? Meggondolják-e ezen urak, mily inconsequentiát követnek el, midőn Ö Felségével, mint a német szövetség egyik tagjával, Dániának eljárását roszaltatják, mert annak kormánya a herczegségek és Dánia közt törvényesen fönnállóit personális uniót megszegte, és vele ugyanazon pillanatban teljesen hasonló, úgyszólván azonos viszonyok közt Magyarország irányában az államegységet decretáitatják. (Helyeslés, tetszés). Igen is jól tudom én, hogy a magas politikában az opportunitás elvei oly annyira túlnyomó szerepet játszanak, miszerint az, ki a népek kormányzóitól szigorú törvényességet avagy csak következetességet kíván, inint avatatlan ujoncz legfölebb szánakozó mosolyra számithat; hisz szerintük a politika az exigentiák — az előre látó számitásnak, a körülmények fölhasználásának tudománya. Caveant Consules, ne respublica detrimentum capiat. Minden túlzás önmagában hordja jövendő vesztének elemeit; azon politika, mely a status-élet exigentiáinak legnagyobb factorát, a népek ösztönszerű jogérzetét kíméletlenül mellőzi, mely számításaiban a legcsekélyebb körülményeket latolja, de saját morális tekintélyének sülyedését rövid-látóan szem elöl téveszti : nem csak hogy rég elvesztette egykori vakító fényét de a nagykorúságra fejlett népek irányában teljesen lejárta maga magát. (Közhelyeslés, tetszés). Bizonysága ennek épen ama forradalmi szellem, melynek terjedéséről e magas politikának adeptjei utón útfélén panaszkodnak, melynek elnyomásán folyton és elannyira tusakodnak, hogy a nép bizalmának alig nyíló virágait, s az azokban rejlő egyetlen óvszert szüntelen letapossák. Tartózkodjatok önmagatok mobilisálni a polgári visszonyokat, hogy azok a népek által ne mobilizál tassanak; teljesítsétek elvállalt kötelezettségeiteket mindenütt és egyaránt, hogy a népnek Önkénytes ragaszkodására számithassatok akkor, midőn a kormány gyeplői kezeitekből kisikamlanak; építsétek föl a népnek bitét őszinteségtekbenés fogadjátok el valahára a következetességnek, az adott szó szentségének azon legmagasabb politikáját, melyet az örök igazságnak Istene oltott az emberi nemnek szivébe, és elfojtottátok, mert tagjaitól megfosztottátok azon vészes szellemet, melyet mint Göthének bűvészi tanoncza elbizakodva önmagatok idéztetek elő. (Helyes! Igaz!) De visszatérek az általam felvett tárgyhoz, s a mondottak után tovább haladva nem tartózkodom kijelenteni, hogy a jelenlegi bécsi kormánynak kedvencz eszméje : az alkotmányos államegység, nem is czélszerü, mert kivihetetlen; mert mellőzve az örökös tartományok disparat alkatrészeiből vonható minden következtetéseket, egy magának a magyar nemzetnek határozott ellenzése is elegendő arra, hogy mindazon czélok meghiúsuljanak, melyeknek biztos és lehetőleg rövid idő allatti elérésétől függ az austriai birodalomnak regeneratioja. Már Kuidiessennek példája is eléggé mutatja, hogy öntudatos szilárd jellemű, morális erejében, jogában és Istenben bízó nemzetet leigázni igen, de népszerűtlen alkotmánynak elfogadására, általa visszautasított jogkörnek betöltésére kényszeritni soha és semmi körülmények közt nem lehet. Az eddigi tapasztalások ugy hiszem megtaníthatták a bécsi kormányt, hogy kitartásunk, melylvel hazánk önállóságához és különösen az 1848-i jogalaphoz ragaszkodunk, legalább is oly SZÍVÓS, minta nagy német nemzet ama derék töredékéé. Es ne ámítsa magát senki, hogy ragaszkodás nálunk csak az úgynevezett értelmi osztály között létezik; mert hisz épen a magyar népnek zöme, az oly dicső, egyenes és türelmes jellemű földmives osztály az, melynek kebelében az osztrák financz rendszer gyűlölete legmélyebben meg. gyökerezett (Köztetszés, helyeslés), melynek harczra edzett bátor fiai a reájuk nézve idegenszerű ésidegen czélokra fordított osztrák hadsereg soraiban is szivükön hordják hazájuk gyászát (Igaz!), melynek hite, bizodalma a bécsi kormány intentioira nézve véglegesen elenyészett, s a mely mindaddig kibékítve megnyugtatva nem leend, mig a pénz, és hadügy a nemzetnek rendelkezése alá visszaadatva annak geniusához képest czélszerüen át nem alakittatik. (Ugy van!) A. balsorsban egyesült, nagy férfiainak gyászravatalánál összeforradt nemz e t millióinak morális ellenszegülése tehát az, melyet az alkotmányos bécsi kormánynak legyőzni kelletik. E czélra csak egy út
