Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

XXm. ülés 1861. május 16-kán. 143 nyilik előtte: visszatérni a divide et impera-nak elhasznált és veszélyessé válható rendszeréhez; visszatérni azon eszközökhöz, melyeket irányunkban a bécsi barrikadok hőse (Köztetszés és taps) ép oly következete­sen, mint siker nélkül alkalmazott. Mi nem félünk, nem rettegünk azoktól; mert tudjuk, hogy valódi alkotmányos élet tartó­san fenn nem állhat oly államban, melynek legtekintélyesb részét erőhatalommal kell kormányozni; azon részt, mely a birodalom külön népfajai közt mind históriai múltjánál, mind geographiai fekvésénél fogva a legtermészetesebb összekötő kapcsot képezi; mert valamint nekünk, úgy a dynastiának sincsen hatalmában a déli szláv és román nemzetiségek minden vágyait kielégíteni és azok sympathiáit maga számára állandóul biztosítani; és végre is belátni kényszerülend, hogy minden szakitás, melyet az annexatiók veszedelmes elvének elfogadása mellett legdicsöbb örökségében szt. István koronájának épsé­gében megkísért, kell, hogy súlyosan megboszulja önmagát, végkép elidegenitvén tőle az egyetlen népfajt, mely ösztönszerűleg nyugot felé gravitál, és erősítvén azokat, melyeknek faj- és vallástársai a birodalom határainak tőszomszédságában léteznek. (Helyes!) Nem félünk végül azért, mert az olasz és keleti kérdés­sel, valamint Magyarországnak zilált ki nem elégített állapotával szemben Austria hadseregét le nem szál­líthatván, fmancziáit sem rendezheti, s ekkép maguknak az örökös tartományok népeinek legsúlyosabb pa­naszait sem orvosolhatja. Nevezzék bár a birodalom testvérnépei ellenkezésünket makacsságnak : mi tűrjük e vádat azon reájuk nézve mindenesetre megtisztelő hiedelemben, hogy ők az alkotmányos életnek pályáján haladva, és annak elveibe bele nőve, hasonló körülmények közt máskép nem cselekednének; az elismerésnek egy ne. mét azonban már most sem vonhatják meg tőlünk, t. i. hogy őszintén, nyíltan és loyalisan járunk el irá­nyukban. Amint 1848-ban elsők valánk, kik a magyar királyt fölkértük, hogy részesítse az austriai biro­dalom népeit az alkotmányos önkormányzás áldásaiban; amint elöharczosai valánk a Bach-kormány által eredetileg szintén alkotmányos formába burkolt közös elnyomás ellenében: ugy támogatjuk őket ezentvil is a valódi alkotmányosság kivívásában, de támogatni fogjuk különösen saját közjogi függetlenségünk el­ismerése és biztosítása esetére, jog és méltányosság szerint mindazon terhek elviselésében, melyek a kény­uralom kárhozatos hagyatékául reánk maradtak; a testvériség és kölcsönös érdekeltség alapján pedig fönn­tartani és kifejteni óhajtjuk a jó szomszédság mindazon viszonyait, melyek százados anyagi összekötteté­seink folytán kifejlődtek; egyszóval mindenre készek vagyunk, csak egyre nem; hogy őseinknek amúgy is eléggé roncsolt nyolczszázados örökségét, a magyar nemzet e megbecsülhetlen ereklyéjét, nemzeti függet. lensegünket áruba bocsássuk. (Közhelyeslés.) Ezek uraim azon nézpontok, a melyekből én az örökös tartományokhozi államviszonyainkat és Ma­gyarország pacificatiójának egyedüli lehetőségét: a históriai jognak teljes és csorbitlan visszaállítását te­kintem ; mindazon részletekre nézve, melyek e kiinduló pontból önként következnek, vagy a fönnforgó kö­rülményekhez képest azonnali megoldást igényelnek, ugy mint a trónváltozás hiányait, az ország integri­tásának helyreállítását, az 1848-diki törvények életbeléptetését, az absolut kormány minden rendeleteinek és különösen az illetéktelen bíróságok által hozott felségsértési ítéleteknek megsemmisítését, nem különben horvát-slavon testvéreink, s a lelkes Fiume iránti közjogi állásunk rendezését, s elvégre a törvényesen uniált minden anyaországban lakó minden nemzetiségek és minden vallásfelekezetek politikai jogegyenlő­ségét illetőleg — teljesen osztom igen tisztelt képviselőtársunknak Deák Ferencznek előadását. Szivesen elismerem ugyan, hogy az általa megpendített tárgyakon túl is vannak számos kérdések, melyek mielőbbi elintézést igényelnek; ezeknek nyilatkozatunkba leendő fölvételét azonban czélszerünek nem tarthatom; mert itt nem átalános politikai programúinak felállításáról, hanem csak azon kérdésekről lehet szó, melyek az országnak közjogi viszonyaival szorosabb összeköttetésben vannak. (Helyes! Igaz!) Mi nyilatkozatunk alakját illeti: pártolom a tényleg uralkodó fejedelemhez intézendő felírást; nem azért, hogy legkisebb bizodalmam volna, miszerint nyilatkozatunknak ezen formája a sükert csak né­mileg is biztosithatná; mert meg vagyok győződve, hogyha a bécsi kormánynak Magyarország irányábani elfogultságát mindaddig saját helyzetének nehézségei le nem győzhették, ha azok még annyira sem bírhat­ták, hogy a törvénytelen adónak behajtásától, a közvéleménynek ezen ujabbi megmérgezésétől legalább is az országgyűlés folyama alatt tartózkodjék: e merev ellenszegülését bizonyosan a szelídebb formának vá­lasztása sem törendi meg; hanem pártolom a fölirást azért, mert a nyilatkozat tartalmánál fogva, abban a jogfeladásnak még csak árnyékát sem látom; mert pacificatióról levén szó, kell hogy a tényleg létező ha­talommal, a dynastiának európaszerte elismert fejével érintkezzünk, és a nemzetnek, ugy a külföldnek meg­mutassuk, miszerint még forma tekintetében sem rajtunk múlt, hogy az európai közvélemény által oly any­nyira ajánlott kiegyezkedés nem sikerülhetett. Minél ünnepélyesebbnek s minél közvetlenebbül az uralkodó fejedelemhez intézettnek kívánom te­hát e nyilatkozatot, melynek sikertelensége fölött Isten itélend! (Közhelyeslés, tetszés és éljenzések.) Elnök : Holnap d. e. 10 órakor az ülés folytattatni fog. Ezzel az ülés d. u. 1% órakor feloszlott. * 36*

Next

/
Oldalképek
Tartalom