Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

134 XXIII. ülés 1861. május 16-kán. 26-knpatens s a május l-jén mondott trónbeszéd által tudatja a nemzettel, az már világosan kijelentette, hogy a kétoldalú szerződés létesítése eszeágában sincs. Igen jól tudják Bécsben és másutt azt is, hogy midőn valaki egy kiskorúval a kiskorúság világos tudása mellett szerződni kíván, ezt csak azon számításból teszi, hogy a szerződést a szükség pillanatában már csak ezen oknál fogva is érvényteleníthesse. És pedig mik vagyunk mi az itt hiányzó testvérvármegyék és társországok és a független magyar minisztérium nélkül — egj^ebek, mint szerződéskötésre képtelen oly kiskorúak, kiket ezen állapotba maga az egyik szerződni kívánó fél szándékosan helyezett ?! A mélyen tisztelt indítványozó úr által hivatkozás történt II. Mátyás, III. Károly, II. Lipót és I. Ferencz korszakára annak beigazolása végett, hogy a magyar országgyűlés már több ízben intézett fölírást a meg nem koronázott királyhoz ; igénytelen nézetem szerint, ezen korszakokra e tárgyban sikerrel hivatkozni nem lehet, Nem azért, mert mindenik fejedelem a nevezettek közöl a törvény tiszteletben tartásával, vagy legalább ennek igérésével mutatta be magát a nemzetnek ; sőt kettő közülök, az előd által elkövetett jogbitorlást, — s mint ez II. József kormányzása után történt, — az alkotmány tettleges megsemmisítését azzal váltotta föl, hogy a törvényes állapotot és alkotmányosságot minden késedelem nélkül helyreálli-. totta. Most a dolog épen megfordítva áll. De nem lehet azért sem hivatkozni az idézett korszakokra : mert az említett fejedelmek őszinte szerződési szándékukat azzal jelentették ki, hogy oly törvényes állapotba helyezték a másik szerződő-felet, hogy az törvényesen fölszólalhasson. De midőn jelen parlamentáris életünk nem egyéb galvanikus rángásoknál, midőn ezen csonka s mondhatni gunyoros egybealkotás által szánkat betömték, a hallgatást valóban senki sem veheti tőlünk rósz néven, annyival kevésbé azon hatalom, mely bennünket ezen némaságra kárhoztatott. Nem lehet tehát a jelen esetben a históriára hivatkozni, mert nincs benne egyetlen példa, hogy magyar trónörökös, vagy trónkövetelő, ki a nemzettel pactálni vagy kibékülni akart, annak alkotmányozó gyűlését ily automatszerü siralmas állapotba helyezte volna, Azonban ha szabad volna, ha lehetne is elmondanunk a tényleges hatalomnak azt, hogy mit követelünk ? ugy hiszem, hogy ezt tenni bár szükség volna is reá, haszontalan, siikertelen munka leendene. Hisz' fólsem tehetjük azon fejedelemről, ki Magyarország trónjára kivan lépni, hogy ne ismerné az ország alkotmányát, törvényeit. — Hisz' az october 20-ki diploma, a február 26-ki pátens, s május elsőjén mondott trónbeszéd mind megannyi jog- és törvénysértések, melyekre nézve ismételve kimondatott, hogy azok megszeghetlen alaptörvények, és hogy azok „a császári hatalom teljes erejével fognak oltalmaztatni." Mi nevetségesnek tartjuk azt, ha a megyék egyhangú fölirásai, a képviselők által megválasztatásuk alkalmával letett politikai hitvallás, az országátalános kijelentése daczára is — akadnak emberek, kik hiszik, hogy mi a birodalmi tanácsba képviselőket fogunk küldeni ; és mások ne tartsák magas fokú illusiónak, ábrándnak azt, ha mi fél év alatt három izben egymásután tett ünnepélyes kijelentés daczára is elbírjuk hinni, hogy a fejedelmi adott szó kedvünkért meg.fog változtattatni. Hogy ezt csak némileg is elhihessük

3 el kellene felejtenünk az adóhivatalokhoz, pénzügyi igazgatóságokhoz, ujabban intézett titkos és nem titkos utasításokat ; el kellene felejtenünk az ezer irány- és alakban terjedő s hivatalosan, mondhatni fegyveres hatalommal támogatott reactionárius izgatásokat s mindazon ujabb cselekvényeit a bécsi kormánynak, melyek élénken emlékeztetnek bennünket, hogy itt ismét az 1848-ki dráma előjátéka kezdetik, és hogy velünk gunyoros bábjáték űzetik csak azért, hogy az anarchia és forradalom terére kényszerítsenek bennünket, mi azonban — ugy hiszem — nekik sikerülni nem fog. (Közhelyeslés.) Mélyen meghajlom én (Halljuk!) hazánk nagy fia, az indítványozó úr azon tanácsa előtt, hogy nekünk óvatosaknak kell lennünk ; azonban hiedelmem szerint az óvatosság most abban áll, hogy a törvényesség, alkotmányosság védsánczaiból semmi lépés által ne engedjük magunkat kiszorittatni; (Helyes!) pedig ki leszünk ezen sánczokból szorítva, ha mi — mint a kezünkben levő javaslatban foglaltatik — „Magyarország képviselői" nevökben emelünk szót, és ezen szót az ausztriai császárhoz intézzük. Aztán a jelen körülmények közt a nem törvényes alakban! cselekvés helyett nem tanácsosb, nem sokkal ovatosabb-e a törvényes téreni megállás ? A 11 év alatt következetesen követett bevárási politika folytatását ki mondhatná ovatossághiánynak ? Az is mondatott a mélyen t, indítványozó úr által, hogy „könnyebb most az indulatok árját követni, mint azt a hon érdekében csillapítani" és igy más szavakkal : könnyebb a határozathozatal, mint a fölirás. Tisztelt ház! Én nem ismerem a más terheinek súlyát, de azt érzem, hogy a teher, melyet választóim vál. Iáimra raktak, ez órában nagyon nehéz, s azt is érzem, hogy e terhén tetemesen könnyithettem volna, ha magamat a fölirás lehetőségéről meggyőzni képes lettem volna. Bocsássanak meg nekem azon mélyen tisztelt férfiai e háznak, kik a hongondok terheit nálam régebben, és az enyéimnél hasonlíthatlanul erősebb s avatottabb vállakon hordják, — ha kimondom : miszerint emberi gyarlóságunknál fogva, rendesen a más terhét tartjuk könnyebbnek s a magunkét nehezebbnek. Én is könnyebbnek tartom azt, midőn egy stereotypszerü fólirásban, a már oly sokszor sükeretlenül elmondott sérelmek elösorolása által az indulatok ár-