Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-23

XXIII. ülés 1861. május 16-káp. 135 jának, a fájdalom kitöréseinek ut nyittatik, mondom könnyebbnek tartom ezt, mint ha a fájdalmak árjait vizszaszoritva hallgatunk. Lehet azonban, hogy ezt csak azért hiszen* igy, mert a más terhéröl van szó. Az indítványozó Pest belvárosi-képviselő ur a merészséget is fölemiitette indokolásai sorában. Én a merészséget relatív dolognak tartom, ugyanazért nem vitatkozom a fölött, hogy mi állunk-e a merészebbek sorában, vagy azok, kik a fölirás mellett emelnek és emeltek szót ? arról azonban meg vagyok oyőzödve, hogy egy bizonyos foka nélkül a merészségnek, melyet azonban én bátorságnak szoktam nevezni, itt egyikünk sem jelent meg ; mert a merészség — saját meggyőződésünket minden tétovázás nélkül kimondani — minden képviselőnek nélkülözhetlen kötelessége, (ügy van!) Szerintem tehát nem az a kérdés : melyik a merészség, melyik az óvatosság politikája ? hanem az, hogy mit dictál meggyőződésem, azon meggyőződésem, melyre választóim bizalmukat fektették. Ezen megyőződós nekem azt parancsolja, hogy határozatban fejezzük ki akaratunkat, a haza és e ház jelen állapotát ; hiszen nem minden határozat parancsol vagy rendelkezik ; van a határozatnak igen sok esetben negativ jellege is, — midőn az fejeztetik ki, hogy mit nem teszünk, és midőn ezen nem tehetés akadályai elősoroltatnak, mint például ez a jelen esetben történni fog. Hogy ily határozatot hozhassunk, arra nem kell physikai erő, nem tettleges hatalom, erre elég azon erkölcsi erő, mely kezünkben van ; — és a törvény, a jog, melyre e határozatot fektetjük, sokkal nagyobb sükert fog nekünk biztosítani, mint a tettleges hatalomnak a szuronyok azon légiói, melyeket már többé nem övez körül a gyözhetlenség nimbusa. Megvallom, politikai téren semmitől sem tartok annyira, mint azon vádtól, hogy nem voltunk eléggé óvatosak, s hogy meggyőződésünk érvényre emelésével a hazát veszélybe döntöttük. Azonban én e részben is számot vetettem magammal s a körülményekkel, és látom, hogy azon gondos orvosok, kik bennünket a haza bajainak gyógyitgatásában 300 éven át megelőztek, mindig attól féltek, miszerint a beteg oly veszélyes állapotban van, hogy a gyökeres orvoslást ki nem állja s meghal ; ezen tartózkodás, ezen óvatosság jellemezte lépéseiket, mely az utolsó 300 év történelmén, mint vörös fonál szövődik át ; a beteg azonban folyvást sinlett és szenvedett, — most is sinlik és szenved. — Ezen 11 gyászos, de tanulságos év ime meggyőzött bennünket arról, hogy a beteg számtalan sebei és szenvedései daczára is — hála az égnek — oly életerővel bír, hogy a gyökeres orvoslást ennek minden következményeivel együtt elviseli, és hogy a bizonyosan halált hozó hosszas betegségtől és palliativ gyógyitgatásoktól megszabaduljon, a bekövetkezhető ujabb szenvedésekkel, az ellenségei által folyvást szövögetett ármányokkal, az átélt fájdalmak ismét föltámadható ezreivel, ereje és igazsága érzetében, Istenben vetett bizalommal nyugodtan szembe fog nézni. Ezért én a felelősséget, hogy igy és nem máskép szavazok — ugy itt, mint választóim s a késő nemzedék előtt tiszta lelkismerettel elvállalom. (Helyes ! Éljen!) Kubinyi Rudolf : Tisztelt ház! Midőn a ház asztalára letett fölirati javaslat tárgyalásához gyönge szavammal járulok, nem azon szándokból teszem azt, hogy valamit ahhoz tenni vagy abból elvenni kívánnék. Mert jól tudom, hogy a keservteljes évtized annyi fájdalommal tölte be keblünket és panaszra adottokot, hogy annak csak Isten a megmondhatója; mert jól tudom,hogy tizenkét évi törvényszünet az országgyűlési teendők oly halmazát gyűjtötte össze, hogy a ki mindent elmondani akar, még az is kifelejthet belőle, miből könynyen azt következtethetnék, hogy a mit nem mondtunk, azt nem is akarjuk. Különben is első nyilatkozatunk, bármelyik alakba legyen az öntendö, az abban constatirozott állásunknál fogva is nem lehet törvényjavaslatok fölterjesztése, nem terjedelménél fogva, és nem azért, mert azon vitatkozásra nincsen idő, melyet a teendők szabatos és meghatározott kifejezése minden esetre igényel, hogy azon horderővel bírjon, melyre számit. A fölszólalásnak tehát haszna abban van, miszerint ugy segit a dolgon, hogy : a mi a föliratban csak említve van, a discussio mezején nyerjen kiegészítést s a ház nézeteiről a teendők körül a hazát és külföldet bővebben fölvilágosítsa (Helyeslés). Ugyanazért, mert mindent elmondani nem lehet, mert ugy elmondani nem lehet a hogy végérv ényileg elmondva lenni kell, — a dolgok lényegének tárgyalását a forma szárazabb kérdésére elszakasztva átvinni épen annyit tenne mint működni azon elismert czél ellen : hogy a képviselőkháza, míg ideje van, ahazát és külföldet nézeteivel, és szándékaival megismertesse. — Ilyen szempontból szabad legyen nekem a szerintem bevégzett remek mű keretéhez néhány arabeszket rajzolnom Ha jogunk törvényességét többé megnem támadhatva, azon kérdés tétetik : nem állott-e be nemze-. tünk történetébe azon pillanat, melyben saját érdekünk, a civilisatio szükségei, sőt maga az igazság tanácsolják engedni szorosan vett jogunkból és módosítani annak formáit? bátran felelhetjük : ellenkezőleg azon pillanat állott be, melyben ősi törvényes jogunkhoz szoros ragaszkodást s azok formái legközelebb történt törvényes módositásának megtartását saját érdekünk, a civilisatio szükségei, maga az igazság nemcsak tanácsolják de követelik. Avvagy saját érdekünk, a civilisatio követelménye és maga a szent igazság ellen volna-e az, hogy legdrágább kincsünket azon kezelés alól, melybe törvény ellenére jutott, s mely nem magunk, de a félvilág Ítélete szerint roszul gazdálkodott, szentesitett törvényeink paizsával megvédeni akarjuk? Az igazságnak, a civilisatio követelményének felelnénk-e meg akkor, ha az előhaladott kor igényeihez idomított alkotmányformánkat szemünkre hányt ódon alakjában visszaterelni akarnók? Tisztelt ház! Ha a természeti törvények valamely örök igazsága, valamely positiv joggal küzdésbe jővén, elbukva is újra fölemeli fejét, mig teljes de biztos diadalát eléri, azt megértem; de hogy egy eszme t. i. heterogén elemek egysége, melynek átalános érvét soha senki nem igazolta, sem el nem ismerte, mely elméleti tart84*