Országgyűlési irományok, 1985. XIV. kötet • 398-427. sz.
1985-425 • Javaslat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre
-2.37- 59 -6« Az ifjúsági szervezetek véleménye szerint a lakásgazdálkodás csődbe jutott, tovább nem finanszírozható. A mai rendszer alapvetően sérti a társadalmi igazságot. Szükségesnek tartják a lakásreformok Országgyűlés előtti megvitatását, amit széleskörű politikai-szakmai-társadalmi vitának kell megelőznie. Nem értenek egyet azzal, hogy a lakáscélú állami támogatások az 1989. évi szint alá csökkenjenek és szükséges e támogatások felhasználásának visszamenőleges és folyamatos vizsgálata. A szociálpolitikai kedvezmények diszfunkcióját véleményük szerint meg kell szüntetni. A tanácsi bérlakások értékesítését központi rendelettel az új lakásgazdálkodási törvényig fel kell függeszteni. A lakasreform megkezdésének időpontját illetően a központi javaslatok és az ifjúsági szervezetek véleménye azonos. A költségvetési kiadások mérséklése 1990-ben elkerülhetetlen, a régi támogatások átcsoportosításának egyik fő célja a fiatalok lakásszerzésének nagyobb mértékű támogatása. A szociálpolitikai kedvezmények általánossá tételét a költségvetési korlátok nem teszik lehetővé. Erre akkor kerülhetne sor, ha mód nyílna a jelenlegi támogatások javasoltnál is nagyobb mértékű átrendezésére. A bérlakások privatizációjának felfüggesztése átmenetileg sem hozna érdemi eredményt (6-8 ezer lakás eladását érintene). Az értékesítés feltételeit az önkormányzati döntéseknek kell meghatározniuk. 7. A lakásreform első olvasatként való országgyűlési vitáján elhangzott képviselői észrevételek szerint: - A lakáscélú költségvetési kiadások csökkentése elfogadhatatlan, mert az állam kivonulását jelenti a lakásszektorból. A jelenlegi 80,0 Mrd Ft-os költségvetési kiadás változatlan feltételek mellett az automatizmusok miatt 5,0 Mrd Ft-tal nőne 1990-ben. Emellett mintegy 3,0 Mrd Ft szükséges a fiatalok külön támogatására. Az intézkedések hozama 10,0 Mrd Ft. Ebből kell megoldani a többletkiadásokat. Ebben az esetben a költségvetés lakáscélú kiadásai csak kisebb mértékben csökkennek. E csökkenés a jelenlegi egyensúlyhiány mellett elkerülhetetlen.