Országgyűlési irományok, 1985. XI. kötet • 321-362. sz.

1985-360 • Mellékletek a Minisztertanács 1990-92. évi gazdasági programjáról készített tájékoztatóhoz

-20*' - 12 2. változat A hosszú távú lakásreform 1990. évi bevezetése a bérlakásszektor teljeskörű átalakítását teszi szükségessé. Az állami bérlakások 1990. május-júliusban önkormányzati tulajdonba kerülnek. A tanácsok központi keretszabályozás mellett önállóan állapítják meg a bérlakások lakbérét, az ingatlankezelők és a lakásbérlők feladatmegosztását, a nem lakáscélú bérlemények bérleti díját és a bérlakásokat kezelő szervek megválasztását, a fenntartás módját. A költségvetés a bérlakások elmaradt felújításának pótlására és a lakbérkompenzációhoz az előző változathoz hasonlóan 4,7 Mrd Ft-ot nyújt. A bérlakásrendszer a későbbiekben önfinanszírozóvá válik, a tanácsoknak a támogatásból és saját bevételeiből (lakbér, nem lakásbérlemény bevétel stb.) kell a bérlakásokat fenntartaniuk. Abban az esetben, ha a tanács nem emeli a lakbéreket, vagy egyéb bevételeit kell hogy növelje, vagy romlik a fenntartás színvonala. Kényszerré válik az ingatlankezelés szervezeti rendszerének módosítása, a vállalatok szolgáltató jellegűvé történő átalakítása is, mert szűkösebb forrásokból csak a jelenleginél nagyságrendekkel hatékonyabb munkával lehet gazdálkodni. Az önkormányzati tulajdonosok saját hatáskörben döntik el, hogy 800 ezer bérlakás milyen hányadát értékesítik. Ehhez központi felhatalmazást kell kapjanak. Ajánlásként az fogalmazható meg, hogy a bérlakások eladási ára feleljen meg a valós értékviszonyoknak. A jó minőségű bérlakások ára legyen piaci szintű, a lakottság miatt a bérlők kapjanak 40-50 % kedvezményt, s a vásárláshoz vehessenek igénybe piaci kamatozású kölcsönöket az általános rendszerhez igazodó törlesztési támogatásokkal. Azok a lakások, amelyek közösségi (pl. bérlőszövetkezeti) tulajdonba vagy házkezelő közösségi fenntartásba kerülnek, a tulajdoni vagy használatba adás lehet ingyenes, de elő kell írni a közösségi tulajdonosoknak kötelező felújítási