Országgyűlési irományok, 1985. IX. kötet • 245-274. sz.
1985-246 • Törvényjavaslat a büntető eljárási törvény módosításáról
figyelmeztetés elmaradásához az az eljárási jogkövetkezmény fűződik, hogy ebben az esetben a terhelt vallomását nem lehet bizonyítási eszközként figyelembe venni. A 7.§-hoz * A Be 91.§-ának (2) bekezdése szerint az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat, ennek elteltével a terheltet - ha az előzetes letartóztatását nem rendelték el - szabadon kell bocsátani. A Javaslat szerint azonban a nyomozás során az előzetes letartóztatás elrendeléséhez az ügyész indítványa szükséges, a bíróság a határozatának meghozatala előtt meghallgatást tart. A hetvenkét órai határidő ehhez túlságosan rövid lenne. Ezért a Javaslat az őrizet leghosszabb tartamát öt napban határozza meg, ezzel megteremti a lehetőségét annak, hogy a bíróság megalapozott határozatot hozzon. E határidő számítására a Be 109.§-a (2) bekezdésétől eltérő szabályt állapít meg, amely azt biztosítja, hogy az őrizet ténylegesen sem tartsöfi öt napnál tovább. A garanciális követelmények azáltal érvényesülnek, hogy ha az ügyész nem indítványozza az őrizetbe vett terhelt előzetes letartóztatását, a terheltet hetvenkét óra elteltével szabadon kell bocsátani, illetőleg öt nap elteltével, ha az ügyész indítványa ellenére a bíróság az előzetes letartóztatást nem rendelte el. Jelenleg a bűnügyek rendőrségi nyomozásáról szóló belső szabályozás teszi lehetővé, hogy az eljáró hatóság őrizetbe vétel esetén a hozzátartozót vagy az őrizetbe vett által megjelölt más személyt értesítse. Minthogy a Javaslat az őrizet leghosszabb tartamát felemeli, az őrizetbe vett jogainak biztosítása érdekében indokolt, hogy a hozzátartozó, illetőleg a terhelt által megjelölt más személy értesítéséről a törvény rendelkezzék. A