Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-34 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság 1986. évi állami költségvetésének végrehajtásáról

-1618 A pénzügyi hiányok rendezésében a felszámolásról és az állami szanálásról szóló — az elmúlt év szeptemberében hatályba lépett — jogszabályok előírásai az irányadók. Ezek értelmében, ha a fizetésképtelenség ténye bekövetkezik, vagy maga a vállalat, vagy a hitelezők — a hitelezők közül valamelyik — a Magyar Kereskedelmi Kamaránál, ha szövetkezetről van szó, az illetékes területi vagy országos szövetségnél előzetes egyeztetési eljárást kezdeményezhet.. Ha ez nem vezet eredményre, s állami szanálásra sem kerül sor, megindul a felszámolási eljárás. Pénzügyi helyzetük rendezésében a vállalatok elsősorban a saját erejükre és hitelezőiknek a segítségére támaszkodhatnak. Állami szanálásra — az erre rendelkezésre álló források szűkös volta miatt — a jogszabályban rögzített esetekben is csak kivételesen kerülhet sor. A vállalatoknak 1986-ban 14,4 milliárd forint összegű — az előző évinél 5,2%-kal nagyobb — jóléti és kulturális alapjuk volt. Az alap forrásai közül az eredmény terhére elszámolt öszszeg 4,8%-kal növekedett. Az érdekeltségi alapból átcsoportosított összeg 31,5%-kal volt nagyobb az 1985. évinél. Az alapot jóléti, szociális, kulturális és sportcélokra szinte teljes egészében felhasználták; a záróállomány mindössze 650 millió forint. Az előző évihez képest leggyorsabban az üdültetésre (11,3%-kal), a szociális célra (8%-kal) és a segélyezésre (6,1%-kal) fordított kiadások nőttek; a gyermekintézményekre az előző évinél valamelyest kevesebbet költöttek. A műszaki fejlesztés szabályozórendszere 1986-ban tovább korszerűsödött, csökkentek a kötöttségek, és szűkült az alapképzésre kötelezettek köre. Azokon a területeken, ahol a műszaki fejlesztési alap képzésére vonatkozó döntés vállalati hatáskörbe került, megszűnt az alap elkülönített kezelése, s az alap meglévő állományát a nyereségtartalékba helyezték. A változásoknak az a céljuk, hogy a vállalatok önállósága e tekintetben is erősödjön. Műszaki fejlesztési forrásaikból a vállalatok 1986-ban összesen 18,4 milliárd forintot használtak fel; ez az előző évihez képest 5,6%-os növekedés. Állóeszköz-beszerzésre 1,8 milliárd forintot, veszteségrendezésre 114 millió forintot fordítottak. A valóságos műszaki fejlesztési célú ráfordítás 16,5 milliárd forint volt. A felhasznált összegnek a főbb célok szerinti arányai az 1985. évihez képest megváltoztak; leggyorsabban — az előző évinek több mint a másfélszeresére — a licencvásárlásra fordított összeg nőtt, s így ennek az összes ráfordításban való részaránya 8,6%-ról 12,6%-ra növekedett. A ráfordítások 44%-át gyártmányfejlesztésre, 23%-át gyártásfejlesztésre fordították. A más vállalatoknak és intézeteknek adott megbízások céljára való felhasználás összege a saját felhasználásénál gyorsabban növekedett. A vállalatok a központi műszaki fejlesztési forrásokhoz 6,6 milliárd forinttal járultak hozzá. Ez az összeg a vállalatoknak és az intézeteknek adott megbízások és támogatások formájában visszakerült a vállalati körbe. A központi források felhasználására jellemző, hogy az előző évihez képest nőtt a megbízásokra való kifizetés, és csökkent a juttatások meg a kölcsönök összege. Az államháztartási mérleg adatai szerint a vállalatok és a szövetkezetek összes befizetése 537,3 milliárd forint volt; ez 2%-kal kisebb a tervezettnél. A befizetésekből 469,2 milliárd forint (87,3%) a központi költségvetést, 44,3 milliárd forint (8,3%) a tanácsi költségvetést, 23,8 milliárd forint (4,4%) az elkülönített állami pénzalapokat illette meg. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek nyújtott összes támogatás 201,5 milliárd forint; ez 8,8%-kal több az előirányzottnál. Ebből a központi költségvetést 164 milliárd forint (81,4%), a tanácsi költségvetést 7,7 milliárd forint (3,8%), az elkülönített állami pénzalapokat 29,8 milliárd forint (14,8%,) terhelte. Az állami költségvetés a vállalatoktól és a szövetkezetektől — a bevételek és a támogatások egyenlegeként — 305,2 milliárd forint nettó bevételhez jutott; ez 5,8%-kal (18,9 milliárd forinttal) kisebb a tervezettnél, s csak 3,4%-kal (10 milliárd forinttal) haladja meg az 1985. évit. Az, hogy a költségvetési kapcsolatok a tervezettnél sokkal kisebb mértékben javultak, jelzi: a gazdaság nem képes megfelelően előrehaladni a jövedelemtermelő képesség javításában. Emellett a létrehozott jövedelem megosztásában az arány a vállalatok javára tolódott el. A vállalati nyereség a népgazdaság összes jövedelménél és a tiszta jövedelemnél is gyorsabban növekedett, s a nyereségközpontosítás mértéke kisebb lett a tervezettnél. A vállalati gazdálkodószervezetek nyereséges jövedelemadó címén 102,2 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe; ez 10,3 milliárd forinttal kisebb összeg az előirányzottnál. A lemaradás több tényező együttes hatására következett be: a nyereség a tervezettnél 5,4%-kal I kevesebb lett; a pénzintézetek nyeresége — ahol