Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-32 • Törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról

33 szabadságvesztésre ítélték, vagy ilyen bűncselekmény miatt kiszabott szigorított javítónevelő munkát vagy javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatják át. A Btk 91. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása elrendelhető, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt szigorított javító-nevelő munkára ítélik. A bíróságnak a büntetés végrehajtásáról az ítéletekben kell rendelkeznie. Ha a végrehajtás iránt nem intézkedett, az intézkedést a Be 377. §-a (1) bekezdésének b/ pontja alapján pótolhatja. Ez a rendelkezés azonban hiányos, nem szól arról, ha a szigorított javító-nevelő munkát szabadságvesztésre változtatták át. Az elmulasztott ítéleti rendelkezés pótlására — a különleges eljárás keretében — ebben az esetben is lehetőséget kell adni. A Javaslat ennek érdekében kiegészíti a Be 377. §-a (1) bekezdésének b/ pontját. A 65. §-hoz Az egy évet meghaladó előzetes letartóztatásról a Legfelsőbb Bíróság rendelkezik. A Be 380. §-a az e határozat meghozatalához vezető eljárást szabályozza. Az (1) bekezdés szerint az ügyész által elrendelt vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás egy éven túli meghosszabbítására a legfőbb ügyész tesz indítványt. A Javaslat 10. §-a szerint az előzetes letartóztatásról a vádirat benyújtásáig kizárólag az ügyész határoz, megszűnik tehát az a lehetőség, hogy a nyomozó hatóság az ügyész jóváhagyásával döntsön e kérdésben. Ezzel összhangban a Be 330. § (1) bekezdéséből el kell hagyni az ügyész által jóváhagyott előzetes letartóztatásra vonatkozó szövegrészt. A 66. §-hoz 1. Az eljárási kényszerintézkedések közül az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért van helye kártalanításnak. A kártalanításra alapot adó okokat a Be 383. §-ának (1) bekezdése sorolja fel: a büntető eljárást azért szüntették meg, mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a terhelt követte el, a terheltet a Be 214. §-a (3) bekezdésének a/ vagy b/ pontja alapján felmentették, az eljárást az előbbiekben meghatározott körülményre történt vádelejtés alapján szüntették meg. Az eljárásnak a büntethetőséget kizáró körülményre alapozott megszüntetése, illetőleg az ezen alapuló felmentés (Be 214. § (3) bekezdés c/ pontja) esetén nincs helye kártalanításnak. Ez a szűkítés elvileg sem helyes, a gyakorlatban pedig — főleg az eljárásnak jogos védelem címén történt megszüntetése, illetőleg az ezen a címen történt felmentés esetében — méltánytalan. A Javaslat a hatályos szabályozásnak ezt az ellentmondását a kártalanítás okainak kiterjesztésével oldja fel. A büntethetőségi ok hiányára alapított eljárás megszüntetés, illetőleg felmentés esetére lehetővé teszi a terhelt kártalanítását. Az általános szabály alól a Javaslat azt a kivételt teszi, hogy a büntető eljárás megszüntetése esetén nem jár kártalanítás, ha a büntethetőséget kizáró ok a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka és a magánindítvány hiánya. Az előbbi esetben a terheit büntetőjogi felelősségét megállapítják, így a kártalanításban részesítése elvileg helytelen lenne, míg a magánindítvány hiánya olyan jellegű eljárás megszüntetési ok, amelynek esetén a kártalanítás ugyancsak indokolatlan. 2. A Be 383. §-ának (2) bekezdése azokat az okokat sorolja fel kimerítően, amelyek fennállása esetén nincs helye kártalanításnak. A Javaslat ezeket kiegészíti azzal, hogy a terhelt felmentése esetén sincs lehetőség a kártalanításra, ha a kényszergyógykezelését rendelték el. Ilyen esetben ugyanis a felmentés alapja büntethetőséget kizáró körülmény, azonban az elrendelt intézkedés jellegének ellentmondana, ha a kényszergyógykezelésre