Országgyűlési irományok, 1985. II. kötet • 28-58. sz.

1985-32 • Törvényjavaslat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról

-3*122 mozó hatóság határoz, a nyomozásnak a Be 139. §-a (1) bekezdésének a/, c/, illetve d/ pontja alapján történt megszüntetése esetén az eljárás folytatásának elrendelésére az ügyészt indokolt feljogosítani. Ha azonban a nyomozást az ügyész szüntette meg, az eljárás folytatásának elrendelésére változatlanul a felettes ügyész jogosult. A Be 139. §-a (1) bekezdésének b/ pontja azt a nyomozás megszüntetési okot tartalmazza, amikor a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, az elkövető kiléte, illetőleg az, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, és az eljárás folytatásától nem várható eredmény. Itt a bizonyítékok elégtelenségéről van szó, a nyomozás megszüntetése után azonban új bizonyítékok kerülhetnek elő, az elkövető kiléte ismertté válhat, és így az eljárás folytatása elől az akadályok elhárulnak. Ilyen esetben indokolatlan lenne a nyomozás folytatását korlátozni, és az ügyész döntéséhez kötni. A 29. §-hoz 1. A Be 145. §-ának (1) bekezdése szerint a nyomozó hatóság — amennyiben a nyomozás iratainak ismertetése és a nyomozás befejezésének közlése után a nyomozást nem szünteti meg — az iratokat a nyomozás befejezésének közlésétől számított három napon belül vádemelés végett köteles megküldeni az ügyésznek. A nagyobb terjedelmű, bonyolult ügyekben ez a határidő nem elégséges arra, hogy az illetékes rendőrségi vezető hatékony revíziót végezzen. Ezt az ötnapos munkahét bevezetése is nehezíti. A Javaslat reális határidőt — a nyomozás befejezésének közlésétől számított nyolc napot — ír elő az iratoknak az ügyész részére való megküldésére. 2. A jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó terhelttel szemben az eljárás a távollétében lefolytatható, az ügyész indítványára tárgyalás tartható, a bíróság a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hozhat, és büntetést szabhat ki. Ez a szabályozás törvényességi szempontból aggályos, mert a terhelt távollétében szabnak ki büntetést, amely nem hajtható végre, viszont az elítéltet visszatarthatja a hazatéréstől. Kétségtelen azonban, hogy a nyomozás lefolytatása, az ügy felderítése és a bizonyítékok rögzítése akkor is fontos, ha a gyanúsított a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodik. Ezért a Javaslat a jelenlegi szabályozás ellentmondását úgy oldja fel, hogy a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó gyanúsítottal szemben lefolytatják a nyomozást — amely természetesen nem terjed ki a gyanúsított kihallgatására—,majd ezt követően az ügyész a nyomozást felfüggeszti. A nyomozás folytatására akkor kerülhet sor, ha a gyanúsított az elévülési időn belül hazatér. Lehetnek azonban olyan kivételes esetek, amikor fontos államérdek fűződik ahhoz, hogy a bírósági eljárást a terhelt távollétében lefolytassák. Ebben az esetben az ügyész vádat emel. A 30. §-hoz 1. A Javaslat 22. §-a kiiktatja a jelenlegi nyomozási határidőket. Azt azonban biztosítani kell, hogy a nyomozó hatóság mielőbb befejezze a nyomozást. Ezért a Javaslat meghatározza a nyomozásnak azt a végső határidejét, amelynek elteltével az iratokat akkor is meg kell küldeni az ügyésznek, ha a nyomozó hatóság még nem fejezte be a nyomozást. A Javaslat a nagy terjedelmű, szerteágazó, számos gyanúsított ellen indult büntető ügyekben szerzett tapasztalatokat figyelembe véve reális határidő megállapítására törekszik, ezért e határidőt egy évben határozza meg, amelyet a nyomozás elrendelésétől kell számítani. Előfordulhat azonban, hogy a nyomozást hosszabb időre felfüggesztették, célszerűtlen lenne az iratot az egy év elteltével ebben az esetben is megküldeni az ügyésznek. Ezért a Javaslat kimondja, hogy az említett határidőbe nem számít be a nyomozás felfüggesztésének a tartama.