Országgyűlési irományok, 1975. I. kötet • 1-62. sz.
1975-11 • Törvényjavaslat a honvédelemről
2 1 3 27 e feladatok maradéktalanul megvalósuljanak. Ez pedig azáltal érhető el, ha az alapvető kötelezettségek és jogosultságok tekintetében a Munkásőrség tagjai a fegyveres erők tagjaival azonos helyzetbe kerülnek. 2. Ezt követően állománycsoportonként állapítja meg a javaslat a tényleges állomány szolgálatára vonatkozó legfontosabb szabályokat. A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának tagjai önként vállalják a haza és a néphatalom fegyveres szolgálatát és védelmét. A hivatásos tábornokok, tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek és tisztesek ezt a szolgálatot és védelmet élethivatásul választották. Ez a kiemelkedően fontos feladat és nagyjelentőségű hivatás önmagában is indokolttá teszi, hogy a hivatásos állomány szolgálati jogviszonyára vonatkozó alapvető rendelkezéseket a törvény foglalja magában. A javaslat a hivatásos állományba való felvétel feltételei közül csak a legfontosabbakat emeli ki, ezek: a feddhetetlen előélet, a katonai szolgálatra való alkalmasság és a katonai szolgálat élethivatásul választása. Az egyéb feltételek megállapítása az illetékes miniszter hatáskörébe tartozik. A hivatásos katonai szolgálat jellege indokolja azt a rendelkezést, amely a hivatásos szolgálatban a szolgálati időt valamennyi rendfokozati csoportra — ellentétben a tartalékos tábornokok és tisztek hadkötelezettségére irányadó betöltött 60. évvel — egységesen a betöltött 55. évben állapítja meg. Ez alól a javaslat csak szolgálati érdekből enged kivételt. Eszerint az illetékes miniszter háború idején, valamint — beleegyezésükkel — békében is egyes fontos beosztású hivatásos állomány úakat a felső korhatár elérése után is visszatarthat a hivatásos szolgálatban. Ugyancsak a hivatásos katonai szolgálat jellege, valamint az az alapvető követelmény, hogy a hivatásos állománynak feddhetetlen előéletű, szolgálatra alkalmas személyekből kell állnia, indokolja a hivatásos állomány viszony megszűnésének két módját (elbocsátás vagy nyugállományba helyezés). Azokat az eseteket, amikor a hivatásos szolgálati viszonyt meg kell vagy meg lehet szüntetni, külön jogszabály állapítja meg. Az eddigieken felül a javaslat előírja, hogy akit hivatásos állományból elbocsátottak vagy nyugállományba helyeztek, a törvény szerint reá háruló hadkötelezettség alól nem mentesül. 3. A fegyveres erők továbbszolgáló állománya (36. §) a hivatásos állományúak segítésére, egyes — főleg alparancsnoki — beosztások betöltésére, illetőleg szakszolgálati feladatok ellátására hivatott. A javaslat a hivatásos állományúakéhoz hasonló feltételeket szab a továbbszolgálat létesítéséhez is. Az eltérés a két szolgálati viszony között a továbbszolgálat meghatározott időtartamában van. Ebből következik a továbbszolgálat megszűnésének eltérő oka is: a továbbszolgálat tartalékállományba helyezéssel vagy rokkantsági nyugállományba helyezéssel ér véget. 4. A sorkatonai szolgálatról a 37. § rendelkezik. A besorozástól (elvileg a 18. évtől) a hadkötelezettség felső korhatáráig terjedő, hadkötelezettség alapján teljesített katonai szolgálati kötelezettség egyrészt sorkatonai szolgálatra, másrészt tartalékos katonai szolgálatra irányulhat. Általános szabályként a hadkötelest sorkatonai szolgálatra annak az évnek december 31. napjáig lehet behívni, amelyben a 23. évét betölti. A javaslat ugyanakkor a társadalmi igazságosság érdekében kivételként lehetővé teszi egyrészt, hogy a 37. § (7) bekezdésében meghatározott okok miatt szolgálathalasztásban részesítetteket szolgálathalasztásuk megszűnése után akkor is be lehessen hívni sorkatonai szolgálatra, ha a sorköteles kor felső határát túlhaladták. A szolgálathalasztásban részesült személy sorkötelezettségének felső korhatára tehát kitolódik annak az évnek december 31. napjáig, amelyben a 28. évét betölti.
