Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről
42 6 3 dezése is. Erre vonatkozóan a 69. § (3) bekezdése — azonos megfontolások alapján — ugyanazokat a szabályokat (53. §) rendeli alkalmazni, mint a szövetkezet megszűnése esetében. V. fejezet Munkaviszonyok a szövetkezetben A tagokat érintő munkaviszonyok és a munkaszervezet az egyes szövetkezeti ágazatokban sok sajátosságot mutatnak. E kérdések jelentősége mégis indokolttá tette a törvényjavaslatba — önálló fejezetként — néhány alapvető szabály felvételét. 1. A szövetkezet elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására jön létre. A tevékenység, vagyis a munka célszerű elvégzése megfelelő szervezetet tételez fel. Ezt a munkaszervezetet két szempont alapulvételével kell kialakítani. a) A szövetkezet a szocialista vállalat egyik formája, tehát a vállalati szervezet és gazdálkodás követelményeit szem előtt kell tartania. b) A munkaszervezetben a szövetkezeti jellegnek és az ágazati sajátosságoknak is érvényesülniök kell. Ezeket a követelményeket juttatja érvényre a 70. § (1) bekezdése. A (2) bekezdés ehhez még hozzáteszi, hogy a munkaszervezet meghatározása egyedül és kizárólag a szövetkezetre tartozik. Ebben a körben tesz említést a törvényjavaslat 70. §-ának (3) bekezdése az ügyvezetőről (ügyvezető igazgatóról). Egyes szövetkezeti ágazatokban már kialakult hogy az ügyvezető a szövetkezet munkaszervezetének és gazdálkodásának operatív vezetője, aki lehet a szövetkezet tagja is, de lehet alkalmazott is, tevékenységéért azonban mindenképpen a szövetkezet vezetőségének tartozik felelősséggel. Az ügyvezetővel kapcsolatos kérdések rendezését a törvényjavaslat a szövetkezetre bízza azzal, hogy az alapszabály e tekintetben is az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok keretei között mozoghat. 2. A tagsági viszony alapján dolgozó szövetkezeti tagok dolgozói pozíciójára, vagyis munkaügyi helyzetére vonatkozóan a törvényjavaslat 72—73. §-a két fontos és előremutató tételt tartalmaz. a) Leszögezi a szövetkezetben végzett munka egyenrangúságát az állami vállalat keretében végzett munkával. A munka egyenrangúságát kimondó rendelkezésből fontos következtetések adódnak, elsősorban a jövőre nézve. így a szövetkezeti keretekben végzett munkát az állami tulajdon keretében végzett munkával azonos szintű anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesíteni. A végzett munkával összefüggő juttatásokat a jövőben — a népgazdaság teherbíró képességével összhangban, annak fejlődése ütemében — az állami szektorban élvezett juttatásokkal megközelítően azonos szintre kell majd emelni. Itt példáid a szabadságidőről, a nők, a fiatalkorúak és a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásáról, a szülési és a gyermekgondozási szabadság idejéről, a gyermekgondozási segély összegéről, a katonai szolgálatot teljesítő tagok érdekvédelméről van szó. A távlati célkitűzés tehát az, hogy kiküszöböljük azokat az eltéréseket, amelyek egyrészt a szövetkezeti szektorban dolgozók hátrányára állnak fenn ma még az állami szektorban dolgozókkal szemben, ugyanakkor megszűnjenek a munka díjazása terén helyenként még mutatkozó és nem mindig indokolható különbségek is. E célkitűzések megvalósítása érdekében teendő intézkedések az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó és más szabályozásokra tartoznak.
