Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-60 • Törvényjavaslat a társadalombiztosításról

655 Indokolás a társadalombiztosításról szóló törvényjavaslathoz ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS L Szocialista társadalmunk alapvető érdeke és elemi kötelessége az öregekről, betegekről, munkaképtelenekről és a gyermekes családokról való gondoskodás. Ennek megfelelően az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgárainak öregség, betegség és munkaképtelenség esetén anyagi ellátáshoz van joguk. A Magyar Népköztársaság az anyagi ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendszerével biztosítja (Alkotmány 58. §). A társadalombiztosítás keretében biztosított anyagi ellátásra a dolgozóknak, illetve hozzátartozóiknak a társadalom munkájában való részvételük alapján alanyi joguk van. Ez a jog hosszú ideig tartó fejlődés eredménye. A múnkásbiztosítás kezdeti intézményei hazánkban — a munkásmozgalom harcának eredményeként — a századforduló táján alakultak ki. A Tanácsköztársaság a társadalombiztosítást minden dolgozóra kiterjesztette, általánossá tette. Ezeknek az előremutató intézkedéseknek a megvalósulását azonban az ellenforradalmi rendszer megakadályozta, és a társadalombiztosítást is felhasználta a dolgozók különböző kategóriáinak a megosztására és szembeállítására. Társadalombiztosításunk a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődésével összhangban a felszabadulás óta vált valóban társadalmi méretű gondoskodássá. A felszabadulást követően mindenekelőtt a munkásosztály hátrányos helyzetét kellett megszüntetni a jogosultak körének bővítésével, majd a szolgáltatások színvonalának fokozatos emelésével. Rövid idő alatt valamennyi bérből és fizetésből élő dolgozó társadalombiztosítási ellátáshoz jutott, ide értve a mezőgazdasági munkásokat is, akiket a felszabadulás előtt csaknem teljesen kirekesztettek a társadalombiztosításból. Az ipari szövetkezetek tagjait — kezdettől fogva — a munkaviszonyban álló dolgozókkal azonos ellátás illeti meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésével párhuzamosan jutottak betegségi ellátáshoz és családi pótlékhoz. A bérből és fizetésből élő dolgozók azonos elveken alapuló nyugellátását az 1951-ben életre hívott első egységes nyugdíjrendszer valósította meg. Ezt 1954ben, majd 1958-ban a társadalmi és a gazdasági életben bekövetkezett fejlődésnek megfelelő, magasabb színvonalú ellátást biztosító nyugdíjrendszer váltotta fel. Az utóbbiban fokozottan érvényesültek a munka szerinti elosztás és a szociális biztonság követelményei, a hosszú időn át, továbbá a nehéz és az egészségre ártalmas körülmények között végzett munka megbecsülése.