Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

42 21 A szövetkezet tevékenységének kettős — de egymással szorosan összefüggő — arculata van: a vállalati gazdálkodás és a társadalmi tevékenység. A törvényjavaslat a vállalati gazdálkodásnak csak a legátfogóbb ismérveit tartja szem előtt, így a társadalmi tulajdon alapján folytatott tervszerű és szervezett gazdasági tevékenységet. Végül a szövetkezeti tulajdon és a szövetkezeti önkormányzat az a kettős jogi alap, amely a szövetkezet szervezetét, működését és gazdálkodását alapvetően meghatározza. 2. A bevezető rendelkezések körében indokolt a szövetkezet céljának meghatározása is (2. §). Ezek a rendelkezések — áttételesen és részben — magának a jogalkotásnak a célját is tükrözik: azt, hogy milyen főbb irányokban kívánja a törvényjavaslat a szövetkezetek sokrétű tevékenységét továbbfejleszteni. Egyúttal eligazítást adnak ezek a szabályok maguknak a szövetkezeteknek is, hogy saját célkitűzéseik meghatározása során milyen keretekben törekedjenek a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek lehető legjobb összehangolására. A szövetkezet célja — s ennek megfelelően tevékenysége is — kettős. Elsődleges a gazdasági cél, ezen belül a közvetlenül érdekelt tagok anyagi jólétének előmozdítása. A társadalmi igények kielégítésében ui. a szövetkezet csak akkor tud tartósan és eredményesen közreműködni, ha ez nem megy a tulajdonosi közösség és az egyes tagok rovására. Ugyanez azonban fordítva is áll: a tagok jólétét a társadalom szükségleteinek kielégítésében való közreműködés útján kell elérni. A szövetkezetnek az össztársadalmi feladatok megoldásában való közreműködése csak a népgazdaság egészébe való szerves beilleszkedés mellett képzelhető el; erre utal a tervszerűség és a gazdaságosság követelményének kiemelése. A törvényjavaslat a szövetkezet társadalmi célját tágan határozza meg. E célok részben a szövetkezeti közösség gazdasági tevékenységéhez kapcsolódnak, részben azzal párhuzamos, kifejezetten társadalmi tevékenységet igényelnek. A tevékenység középpontjában itt is az egyes tag áll. A szövetkezetnek arra kell törekednie, hogy a tag élet- és gondolkodásmódjára minél sokrétűbb segítő hatást tudjon gyakorolni. 3. A továbbiakban a törvényjavaslat a szövetkezeti szabályozás alapelveit veszi sorra. E rendelkezések alapja a szövetkezetelmélet által kidolgozott szövetkezeti elvek rendszere. A javaslat azonban nem törekedett teljességre és az említett általános elvek mechanikus átvételére. A 3—11. § csak azokat az alaptételeket öleli fel, amelyeknek kifejezetten jogi tartalmuk és jelentőségük van, s amelyek — átfogó jellegük miatt is — alkalmasak arra, hogy megalapozzák a további tételes rendelkezéseket. a) Szocialista szövetkezeti mozgalmunk tapasztalatai igazolják, hogy a szövetkezetek fejlődését alapvetően meghatározza az, milyen keretekben és milyen jelleggel érvényesül az állam sokoldalú támogató tevékenysége. E téren a törvényjavaslat éles határvonalat húz (3. §): alkotmányos elveinknek megfelelően kizárja a szövetkezetek köréből az olyan személyegyesülést, amely lehetővé teszi a kizsákmányolást. Teljes körű elismerést, támogatást és védelmet helyez ^viszont kilátásba a kizsákmányolástól mentes gazdasági tevékenységet folytató szövetkezetek számára. A szövetkezetek szempontjából pedig az intézményes és hosszú távra szóló állami támogatás legfontosabb biztosítéka, hogy az állam a szövetkezeteket a szocialista társadalmi és gazdasági rendszer szerves részének tekinti. b) Az önkéntesség elvét a 4. § a szövetkezet és a tagsági viszony kiemelkedő mozzanatainak keretében hangsúlyozza. Az elv biztosítékai is elsősorban a szövetkezet és a tag helyzetének változásairól szóló részletes rendelkezésekben találhatók. Az önkéntesség — közelebbről a tagság akaratának érvényesülése — természetesen