Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.
1971-6 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről
22 ^ ennél szélesebb körben, a szövetkezeti tevékenység egész folyamatában érvényesül. Az utóbbi körben azonban már más elvek — elsősorban a szövetkezeti önkormányzat elve — kerülnek előtérbe. c) A tagegyenlőség elvét az 5. § az állampolgári egyenlőségből vezeti le. Ez megfelel a nyitott tagság klasszikus szövetkezeti elvének is. Az utóbbi elv azonban nem zárhatja el a termelő típusú szövetkezetet attól, hogy a tagok felvételénél a vállalati gazdálkodással, elősorban a munkaerő szükséges számával és képzettségével kapcsolatos szempontokat is figyelembe vegye. d) Már a szövetkezet fogalma is hangsúlyozza, hogy a szövetkezet tevékenysége a tagok személyes és vagyoni közreműködésén alapul. A 6. §-ban ennek alapelvként történő kiemelése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a közreműködés minden eleme kellő figyelemben részesüljön. A törvényjavaslat. szerint a személyes közreműködés az elsődleges, bár a vagyoni hozzájárulás sem mellőzhető. A tagsági közreműködés további részletezésére itt nincs szükség. A közreműködés módjának és formáinak meghatározása terén — a különböző szövetkezetek sajátosságai miatt — tág teret kell engedni az ágazati és a szövetkezeti szabályozásnak. Ennek keretében válik lehetővé, hogy a személyes és vagyoni közreműködés különféle módjának, formájának és mértékének megfelelően különböző szövetkezeti formák jöjjenek létre, illetőleg működjenek továbbra is (pl. a mezőgazdaságban az egyszerűbb szövetkezetek). e) A szövetkezeti önkormányzatról szóló rendelkezések szocialista demokratizmusunk általános követelményeit fejezik ki. A demokratikus önkormányzat elvének megfelelő döntési és intézkedési szabadság természetesen csak a jogszabályok keretei között gyakorolható. A törvényjavaslat számos rendelkezéssel biztosítja, hogy minden alapvető kérdésben a tagság dönt. Másfelől megnyitja a szövetkezet szabályozási jogosultságát minden olyan kérdésben, amelyet a jogszabály kötelezően nem rendez. Ez a széleskörű feljogosítás a szövetkezet társadalmi elismerése mellett elsősorban azon alapul, hogy a szövetkezet tulajdonosi közösség, amelynek rendelkezési jogát — a jogszabályokban jelentkező közérdekű szempontokon túl — korlátozni nem szükséges. f) A gazdasági önállóság elve a szövetkezeti tulajdon és a vállalati gazdálkodás elismerésén alapul. Alaptételként a 8. § azt emeli ki, hogy a szövetkezet maga hozza gazdasági döntéseit. Ezért az állami tevékenység egyik formáját sem lehet úgy gyakorolni, hogy az a szövetkezet gazdálkodásába való jogtalan beavatkozást, a tulajdonosi rendelkezési jog átvételét eredményezze. Az önálló vállalati gazdálkodás sokoldalúan szabályozott rend keretei között folyik. A szövetkezetnek mindig ügyelnie kell arra, hogy ez a nagy rugalmasságot igénylő tevékenység ne lépje át a jogszabályok, valamint a szövetkezet saját szabályozásának kereteit, egyben biztosítsa az állam iránti és egyéb kötelezettségek teljesítését. A tárgyalt alapelv végső következménye, hogy a szövetkezetet illeti meg a gazdálkodás eredménye, de maga viseli a gazdálkodás kockázatát is. g) A további rendelkezések középpontjában elsősorban a szövetkezeti tag áll. A szocialista elosztásnak a 9. §-ban meghatározott elve a munka és más személyes közreműködés értékelésének és díjazásának alkotmányos tételeit teszi a tag közvetlen érdekeltségének alapjává. Ennek az elvnek az érvényesülését nem sérti az, hogy a szövetkezeti tagsági viszony egyik fogalmi eleme a vagyoni hozzájárulás (amelyért megfelelő ellenszolgáltatás jár), mert az a szövetkezetek többségénél másodlagos és arányaiban is kisebb. Ez az alapelv nemcsak a tagsági viszony szabályozásánál, hanem a szövetkezet szabályozási és döntési jogaira vonatkozó rendelkezések körében is érvényesül.
