Országgyűlési irományok, 1971. I. kötet • 1-63. sz.

1971-16 • Törvényjavaslat az egészségügyről

155 Indokolás az egészségügyről szóló törvényjavaslathoz ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS I. A társadalmi haladással és fejlődéssel együtt növekszik az emberi egészségfokozott védelmének igénye és lehetősége. A szocializmust építő országban az egészségügy az egész társadalom ügye, az állam és a társadalom együttes tevékenysége; csakis ebben a társadalomban szolgálja az egészségügy az egész dolgozó népet. A felszabadulás előtt hazánkban a dolgozó osztályok egészségügyi ellátottsága igen kedvezőtlen volt, annak ellenére, hogy a magyar orvostudománynak voltak kiváló képviselői, akik előmozdították az orvostudomány fejlődését, kimunkálták a korszerű egészségügy kialakításának elveit, követelményeit. A magyar országgyűlés már 1876-ban — a világon a legelsők között, a maga idejében haladó jellegű — közegészségügyi törvényt alkotott. Az uralkodó osztályok azonban a törvényt csak hiányosan hajtották végre. A Magyar Tanácsköztársaság — rövid fennállása alatt is — jelentős intézkedéseket tett az egészségügy terén: állami feladattá nyilvánította az egészségügyet, életre hívta a Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosságot, megvalósította az. egészségügy irányításának egységét. A betegségi biztosítás kiterjedt minden munkásra és alkalmazottra, a kórházi ellátás ingyenessé vált. Fokozódott az anyák és gyermekek védelme. Megkezdődött az egészségügyi hálózat fejlesztése annak érdekében, hogy a lakosság többségét érintő ingyenes egészségügyi ellátás hozzáférhető legyen. A megelőzés elve hatotta át a széles körű intézkedéseket, amelyekben már a szocialista egészségügy alapelvei valósultak meg. Az ellenforradalom és a Horthy-fasizmus idején romlottak a dolgozók életkörülményei. Magas volt a csecsemőhalandóság, a gümőkóros megbetegedés és halálozás. A lakosság egészségi állapota mögötte maradt az orvostudomány lehetőségeinek. A betegségi biztosítás csak a lakosságnak egyharmadára terjedt ki. A dolgozó nép érdekében fellépő haladó orvosok harca eredményeként jelentek meg ugyan egészségügyi jogszabályok (pl. agümőkór elleni védekezés, a nemi betegségek elleni küzdelem, az anya- és csecsemő védelem érdekében), a fennálló társadalmi, gazdasági rendszer adottságai és az egészségügyi intézmények elégtelensége miatt azonban ezek rendelkezései nem érvényesülhettek kielégítően. A felszabadulás, majd a szocializmus építése biztosította a feltételeket ahhoz is,. hogy egészségügyünk a dolgozó nép érdekében fejlődjék, valóban az egész társadalom ügye legyen. Közvetlenül a felszabadulás után alkotott egészségügyi jogszabályok mindenekelőtt a háborús károk egészségügyi következményeinek felszámolásáról rendelkeztek -