Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
100 közös és a háztáji gazdaságot egyaránt érteni kell. A közös és a háztáji gazdaság kapcsolatának ilyen meghatározásából mindenekelőtt az következik, hogy szélesíteni és erősíteni szükséges a közös és a háztáji gazdaságok együttműködését. Ennek keretében a termelés, a beszerzés és az értékesítés szempontjából a háztáji gazdaságot a közös gazdaság részének kell tekinteni. Az együttes fejlődés követelménye mellett azonban érvényt kell szerezni a közös gazdaság érdekei elsőbbségének. Az együttműködés kétoldalú: amíg egyfelől a háztáji gazdaság tehermentesíti a nagyüzemet bizonyos személyes szükségletekre szolgáló termények és termékek előállítása alól, sőt egyes esetekben (növendékállatok tartása és annak a termelőszövetkezet részére eladása, trágya rendelkezésre bocsátása a közös gazdálkodás céljaira stb.) előmozdítja a közös gazdasági tevékenységet, másfelől a közös gazdaság is támogatja és segíti a háztájiban folytatott termelést. 3. Az eddigi szabályozás a termelőszövetkezeti tag háztáji földre való jogosultságát úgynevezett „abszolút" jognak tekintette, amely a tagot tagságának ideje alatt — legalább 800 négyszögöles háztáji földhasználattal — állandóan megillette. A háztáji földhasználat feltételeként a jogszabály csupán a tagsági viszony fennállását és itt is az önálló háztartás tényét írta elő, függetlenül attól, hogy a tagnak egyébként milyen a termelőszövetkezetével való kapcsolata. Ez a formális tagsághoz kötött jogosultsági rendszer nem hatott ösztönzőleg a munkavégzésre és nem vonzotta azokat a tagokat, akik teljesen távoltartották magukat a termelőszövetkezettől, de nem serkentette azokat sem több munkára, akik csupán alkalomszerűen dolgoztak a termelőszövetkezetben. Emiatt egyenlőtlenség és feszültség keletkezett a rendszeresen dolgozó, az alkalomszerűen dolgozó és az egyáltalán nem dolgozó tagok között. Ugyanakkor az az elv érvényesült, hogy egy családon belül — akárhányan tagjai is a termelőszövetkezetnek — csak egy háztáji föld lehessen. Ennek további hátrányos következménye, hogy visszatartóan hatott a közös fedél alatt élőnek a termelőszövetkezetbe való belépésére vagy pedig mesterségesen szétszakította a családi kötelékeket. Számos példa van arra, hogy a háztáji föld érdekében a családtagok a közös háztartást méltatlanul megszakították, főként úgy, hogy az idős családtagot elköltöztették a közös fedél alól. A javaslat szerinti szabályozás a munkavégzési kötelezettség teljesítésétől teszi függővé a kijelölt háztáji föld használatához való jogosultságot, s így a tagokat ebben a tekintetben a végzett munka alapján teszi egyenlővé. 4. A javaslat 73. §-a felsorolja a háztáji gazdaság körébe tartozó vagyontárgyak csoportjait. Megemlítendő, hogy a korábbi szabályozástól eltérően a javaslat nem korlátozza a háztáji gazdaságban tartható eszközöket és szerszámokat az egyszerűbb mezőgazdasági munkaeszközökre és kéziszerszámokra. A korlátozás ma már azért nem indokolt, mert — a technika általános fejlődésével együtt — egyre inkább szükségesek a munkák gyors és szakszerű elvégzését biztosító kisgépek a háztáji gazdaságokban is. Az idézett § (2) bekezdése a Polgári Törvénykönyv 92. §-ával összhangban állapítja meg a háztáji gazdaság körébe tartozó vagyontárgyak személyi tulajdonát. A személyi tulajdon jelenti a tulajdonjognak szocialista viszonyok között kialakult azt a típusát, amelynek forrása már túlnyomórészben a munka, rendeltetése pedig a személyes szükségletek kielégítése; olyan tulajdoni forma ez, amelynek kizsákmányoló tulajdonná való átalakulására a lehetőség nem áll fenn. Ettől eltekintve is, a háztáji gazdaság — helyesnek elismert célkitűzései mellett — módot ad bizonyos egyéni gazdálkodási tevékenység kifejtésére, amely egyes esetekben túlzott mértékűvé is válhat. Éppen ezért a háztáji gazdaság változatlanul nagy
