Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

101 gazdasági és politikai jelentősége ellenére gondosan ügyelni kell arra, hogy ne vegye túlságosan igénybe a tag és családtagjai idejét, ne vonja el őket a közös tevékenységtől. Amennyire szükséges és hasznos a megfelelő keretek között folytatott háztáji gazdasági tevékenység, éppen olyan kár származhat abból is, ha a termelőszövetkezet tagjai a közös gazdaság rovására erősítenék és fejlesztenék háztáji gazdaságaikat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a javaslat nem ad részletes szabályokat a háztáji gazdaság kereteinek megállapításához, hanem azt — elsősorban a háztáji gazdaságban tartható állatok megállapítása tekintetében — a végrehajtási rendelkezésekre bízza. 5. A háztáji gazdaság vagyoneszközei között legfontosabb a föld. Ez adja a háztáji szükségletek kielégítéséhez szükséges termékeknek, az állatállomány takarmányszükségletének, az áruértékesítés révén a jövedelemnek egy részét, s emellett a család tagjainak kiegészítő munkaalkalmat biztosít. Amint arra már utalás történt, a háztáji gazdaság a gazdaságirányítás új viszonyai között sem veszít jelentőségéből. A háztáji föld területének általános csökkentése tehát nem lehet cél és a javaslat szerinti szabályozás sem erre irányul. A változtatás lényege éppen ellenkezőleg az, hogy a háztáji föld tekintetében is minden tagot érdekeltté tegyen a közös munkában, továbbá, hogy azok élhessenek ezzel az alapvető tagsági joggal, akik tagsági munkakötelezettségüket teljesítik, ugyanakkor a szabályozás hatékonyan megvédje az öreg vagy munkaképtelen tagok jogos érdekeit is. Éppen ezért a törvényben csak annyit szükséges előírni, hogy 800 négyszögöl háztáji földet a termelőszövetkezet annak a tagnak köteles juttatni, aki az adott termelőszövetkezetben megállapított munkaminimumot teljesíti, a háztáji föld felső határa pedig 1600 négyszögöl, a szőlő és gyümölcsös területe ezen belül legfeljebb 800 négyszögöl, s az alsó és felső határ között a háztáji föld mértékét a termelőszövetkezet jogosult megállapítani, elsősorban — kivéve az öregeket és a munkaképteleneket — a munkateljesítés alapján. A háztáji földnek a tag személyéhez és munkájához való kötése különös élességgel megvilágítja a közös és a háztáji gazdaság szerves egységét. A munkateljesítés előírható mértéke a termelőszövetkezet munkaigényétől és munkaképes tagjainak számától függ. Nyilvánvalóan ennek figyelembevételével határozza meg a termelőszövetkezet általános érvénnyel vagy munkaterületenként, illetőleg munkakörönként a kötelező munkateljesítés mértékét. Ha nem tud egész éven át tagjainak rendszeres munkát biztosítani, figyelemmel lesz arra, hogy tagjai fennmaradó munkaerejüket a háztáji gazdaságban hasznosíthassák és a háztáji föld mértékét is ehhez igazodóan fogja megállapítani. így válik lehetővé a közös és a háztáji gazdaság munkaigényének összehangolása. Elsődlegesen természetesen a közös gazdaságban kell a munkát elvégezni, s ennek rovására a háztáji gazdaság nem mehet. A javaslat 40. §-ának (3) bekezdése szerint a beviteli kötelezettség nem terjed ki a személyi tulajdonban álló földre. Ezt a területet tehát, amelynek mértékét az FTT javaslata szabályozza, a tag visszatartási nyilatkozat vagy közgyűlési határozat nélkül használhatja háztáji földként (75. § (3) bek.), vagy azzal az általános forgalmi szabályok szerint rendelkezhet. 6. A háztáji földhasználat rendszerének módosulása hatásköri kérdéseket is felvet. A jelenlegi szabályozás szerint az egyes tagoknak járó háztáji föld mértékét a közgyűlés állapítja meg. Az eddig szerzett tapasztalatok, a termelőszövetkezetek szervezeti életében bekövetkező változások és a háztáji foldjuttatás új rendszere egyaránt arra mutatnak, hogy a hatáskör tekintetében is módosításra van szükség. Célszerű ezért a végrehajtási rendelkezésekbe olyan hatásköri szabályok felvétele, amelyek szerint a közgyűlés csupán a háztáji földjuttatás általános félté-