Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

99 az egyik legfontosabb változást: a termelőszövetkezet által garantált munkadíjazás rendszerét. A munka utáni javadalmazás másik elemét, a kiegészítő részesedést továbbra is a felosztható jövedelemből fizetheti a termelőszövetkezet. Ez utóbbi tehát a tervezettnél több, de kevesebb is lehet. A korszerűsített munkadíjazási rendszer a termelőszövetkezeti tagsági viszonyban egyre nagyobb jelentőségűvé váló munkavállalói vonatkozások kidomborítása mellett a tulajdonosi elemeket is kifejezésre juttatja. Az egyéb intézményekkel együtt növeli a munka biztonságát és így alkalmasnak látszik a mozgalom érdekeinek szolgálatára és mindenekelőtt az utánpótlás biztosítására. A javaslat több rendelkezése szolgálja a munkadíjazás új rendszerének a bevezetését, ezzel is alátámasztva a termelőszövetkezeti tagok közvetlen anyagi érdekeltségét, s a termelőszövetkezetek gazdálkodási rendjének átalakulását. így a termelőszövetkezet köteles részesedési alapot létesíteni (53. §), a tagok vagyonukkal a termelőszövetkezet tartozásaiért nem felelnek (44. §), a tagsági viszony és a termelőszövetkezet megszűnése esetén is megilleti a tagokat a részesedés (13., 139. §), fegyelmi büntetéssel a garantált munkadíjat csökkenteni nem lehet (78. §), a részesedéssel kapcsolatos vitát is tagsági vitának kell tekinteni, amelyben a termelőszövetkezet döntésével szemben — a munka elszámolása kivételével — jogorvoslatnak van helye (96. §) stb. IX. FEJEZET HÁZTÁJI GAZDASÁG (72-75. §) 1. A javaslat 72. §-a határozottan érvényre juttatja azt az elvet, hogy a háztáji gazdaság fenntartására a termelőszövetkezetnek minden tagja jogosult. Ebből következik, hogy a közös háztartásban élő termelőszövetkezeti tagok is egyénenként és nemcsak együttesen tarthatnak fenn háztáji gazdaságot. Az eddigi szabályozás a tagot és a vele közös háztartásban élő családtagokat együttesen megillető jogosultságokról rendelkezett, s ezért gyakran előfordul, hogy a család egyik tagja, mégpedig fiatalokkal szemben a szülő, idős szülőkkel szemben pedig a gyermek a maga részére sajátította ki a háztáji gazdálkodás lehetőségét és abból a többi tagot kizárta. Ilyen körülmények között a háztáji gazdaság kiegyenlítő, jövedelemkiegészítő szerepe csak a tagok egy része irányában érvényesülhetett és — a többi között — ez is egyik oka volt annak, hogy a fiatalok nem a termelőszövetkezeten belül, hanem másutt keresték megélhetésüket. A tagegyenlőség elvét az egyik alapvető tagsági jogosultság tekintetében sértő ezt a rendelkezést hatálytalanítja a javaslat. A háztáji gazdálkodás elsődleges célja, hogy a termelőszövetkezeti tag maga állíthasson elő a saját és családja személyes szükségletére szolgáló egyes élelmiszereket, részben maga termelje meg a háztáji állatállomány takarmányát és hogy az innen származó feleslegek értékesítése révén kiegészítő jövedelmet biztosíthasson magának. Ismeretes, hogy a piaci forgalomba kerülő sertéshús, tojás, baromfi, tejtermék, gyümölcs és bor jelentős része a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságaiból származik. 2. A termelőszövetkezeti gazdálkodás többéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a közös és a háztáji gazdaságot nem lehet egymással szembeállítani, mert a közös és a háztáji gazdaság szerves egységet alkot. Termelőszövetkezeten tehát a