Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
97 A javaslat 61. §-ában kifejezésre jutó elv szerint a termelőszövetkezetben a közös munka teljesítése elsődlegesen a tagok és családtagjaik feladata. A közös munkában való részvétel a tag szempontjából alapvető jog és egyben kötelezettség, melynek elmulasztása esetében csak akkor mentesülhet magatartásának — fegyelmi felelősségre vonás, kártérítés vagy más formában jelentkező — hátrányos következményeitől, ha vétlen. A munkához fűződő jog érvényesítésének biztosítása érdekében a javaslat a korábbi szabályozást továbbfejlesztve rendelkezik a termelőszövetkezet foglalkoztatási kötelezettségéről, amely más lehetőség hiányában a közös gazdaságon kívül teljesítendő munka révén, végső esetben a munkavállalás lehetővé tétele által is megvalósulhat. A javaslat — a 14. §-sal összhangban — lehetőségként jelöli meg a családtagnak a közös munkában való részvételét, amire a tényleges szükségletektől függően, a vezetőség engedélyével kerülhet- sor. 3. Az elmúlt években a közös munka megszervezésének és teljesítésének változatos formái alakultak ki szinte valamennyi termelőszövetkezetben. A javaslat nem kíván e helyzeten változtatni. Ezért nem tartalmaz megkötéseket a munka teljesítésének módja tekintetében, s azt a tagok munkavégzési kötelezettsége mértékének meghatározásával együtt, magukra a szövetkezőkre bízza (62. §). 4. Bár a termelőszövetkezet tagjának munkavégzési kötelezettségét korábban is magas szintű jogszabály deklarálta, s arról az alapszabály is kimerítően rendelkezett, a közös munkával kapcsolatos jogok és kötelezettségek pontos és félreérthetetlen rögzítése céljából a termelőszövetkezetek egy részében a tagokkal külön megállapodásokat is létesítettek. Ezt a hasznosnak bizonyult kezdeményezést emeli most törvényi szintre a javaslat 63. §-a, amelynek gyakorlati alkalmazása különösen a terül et vállalás formájában vagy a munkaszervezeti egység keretein kívül teljesítendő közös munkák tekintetében hozhat megfelelő eredményeket. 5. A munkaügyek szabályozásának fejlesztésében jelentős előrelépés a javaslat 64. §-ának rendelkezése, amely szerint a termelőszövetkezetben meg kell állapítani a munkaidőt. A mezőgazdasági munka természetére, idényszerű jellegére és a közös gazdaságok munkaerőproblémáira tekintettel a javaslat nem határozza meg kötelező érvénnyel a napi munkaidő tartamát, hanem gyakorlati elgondolásoktól vezettetve a vezetőség hatáskörébe utalja a munkaidő tartamának megállapítását, amely azonban a nyugdíj rendelkezésekre figyelemmel évente 150, nők esetében 100 tízórás munkanapnál nem lehet kevesebb. A munkaidő felső határának törvényben, tehát egységesen való rögzítése ez idő szerint azért nem mutatkozott szükségesnek, mert még elsősorban a tagok foglalkoztatása, munkával való ellátása a nagyobb gond és követelmény. A munkaidő szabályozásának kötelezettsége azonban a felső határ megállapítását is jelenti, ami termelőszövetkezetenként eltérő lehet, s annak központi rendelkezéssel nem is szabad gátat szabni. 6. A fizetett szabadság intézményének bevezetésével (65. §) a termelőszövetkezetek tagságának régi igényét elégíti ki a javaslat. Bár e szerint csak az egész éven át folyamatosan dolgozok tarthatnak igényt fizetett szabadságra, anyagi lehetőségeitől függően a termelőszövetkezet — az alapszabályában megállapított külön feltételekkel — más tagok részére is biztosíthatja ennek a nagy fontosságú munkaügyi vívmánynak az igénybevételét. Különösen az asszonyok fizetett szabadságát teszi ez a rendelkezés lehetővé, akik a háztáji gazdaság munkái miatt rendszerint nem érik el a közös munkában a fizetett szabadságra igényt adó munkanap teljesítést. A hetenkénti rendes pihenőnap biztosításával a javaslat 66. §-a megnyugtatóan rendezi az állandó beosztásban dolgozó tagok helyzetét, akik közül pl. az állatgoni*