Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

96 VIII. FEJEZET A MUNKA MEGSZERVEZÉSE ÉS DÍJAZÁSA (60—71. §) 1. A közös munkához kapcsolódó kérdéseknek e fejezetben foglaltak szerinti szabályozása hézagpótló, új eleme a termelőszövetkezeti jogalkotásnak, amely a meglevő fogyatékosságok felszámolásával a termelőszövetkezetek tagjainak hátrányos munkaügyi helyzetén kíván változtatni. A munkateljesítés módozataira, de méginkább a munkaidő megállapítására, * a fizetett szabadságra, a túlmunka díjazására, a munkaszüneti, illetőleg a heti pihenőnap biztosítására, a keresőképtelen betegek és a szülő nők segélyezésére, az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtésére vonatkozó rendelkezések felvételét alapvetően a megfelelő jogi szabályozás hiánya, ezzel összefüggésben a munkaügyek üzemen belüli elmaradottsága és az e kérdések iránt egyre növekvő érdeklődés tette szükségessé. Szocialista államunkban magas szintű jogszabályok által létrehívott munkaügyi intézmények szolgálják a termelésben résztvevő dolgozók érdekeit. Ennek ellenére az üzemen belüli munkaügyek fejlettsége inkább csak az államig vállalatokra, mezőgazdasági vonatkozásban az állami gazdaságokra jellemző. Es bár a munkaügyi intézmények egyike-másika a termelőszövetkezetekben is meghonosodott, a fejlődés egészében véve elmaradt a követelményektől. A másutt megszokott munkaügyi intézmények hiánya a termelőszövetkezetekben kezdetben azért nem okozott zavarokat a közös gazdaságok életében, mert a tagság figyelmét eleinte a jogviszony tulajdonosi oldalával kapcsolatos anyagi kérdések rendezése kötötte le. Hiányuk csak akkor vált érezhetővé, amikor az említett kérdések rendezésének megtörténte után a közös munka, illetőleg a munkához kapcsolódó jogok, kötelezettségek és kedvezmények kerültek a tagság érdeklődésének középpontjába. A jogviszony munkaügyi és szociális vonatkozásainak előtérbe jutása természetes folyamat, amivel a jogalkotásnak számolnia kell annak felismerésével, hogy a közös gazdaságokban rendszeres munkát végző termelőszövetkezeti tag lényegében azonos veszélyeztetésnek és anyagi károsodásnak van kitéve, mint az állami vállalat dolgozója. Ebből következően az az igénye is megalapozottnak tekinthető, hogy munkaügyi és szociális ellátás szempontjából az üzemi dolgozókat megillető gondoskodásban részesüljön. A szociális kérdések — a nyugdíj, a baleseti kártalanítás, a családi pótlék, a betegellátás és a gyermekgondozási segély rendezése folytán — megoldottnak tekinthetők. A munkaügyi vonatkozásban szükséges rendezés jogszabályi feltételeit a javaslatnak ez a fejezete kívánja megteremteni. A KÖZÖS MUNKASZERVEZET (60-69. §) 2. A termelőszövetkezetekben szervezetten végzik a közös munkát, melynek kereteit a javaslat 60. §-a értelmében — adottságaira és a megvalósításra váró gazdasági célkitűzéseire tekintettel — a termelőszövetkezet állapítja meg. Az e téren bevált gyakorlatot követve, a javaslat az anyagi érdekeltségnek és azzal együtt a munkában résztvevők felelősségének növelése érdekében az üzemen belül, önelszámolás alapján működő szervezeti egységek alakítására is lehetőséget ad.