Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

S7 A termelőszövetkezeti földtulajdon intézményessé tétele és egy sor függőben levő földjogi kérdés rendezése azonban meghaladja a termelőszövetkezeti kodifikáció kereteit, azért azt a javaslattal egyidejűleg készült FTT-javaslat tartalmazza. A bevitt föld tulajdonával, illetőleg használatával járó jogok és kötelezettségek tekintetében is az FTT-ben, valamint a végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt rendelkezések az irányadók. 4. A javaslat 41. §-a fenntartja a földjáradék kötelező fizetésére vonatkozó eddigi szabályokat, a mérték tekintetében azonban külön jogszabályra utal. Egyúttal megállapítja, hogy milyen földek után nem kell földjáradékot fizetni; ezek közül az állami földeket a termelőszövetkezet a fennálló rendelkezéseknek (Ptk. 151. § (i) bek., 63/1957 (X. 19.) Korm. sz. rend. 3. §) megfelelően, ingyenes és tartós használatba kapja, míg a haszonbérelt földek után — amennyiben az FTT alapján nem kerülnek a termelőszövetkezet tulajdonába — az általános szabályok szerint haszonbért fizet. A termelőszövetkezeti tag tehát mindaddig, amíg földjét az FTT alapján a termelőszövetkezet tulajdonába fel nem ajánlja és azt a termelőszövetkezet el nem fogadja, a korábban is őt megillető földjáradékra jogosult. A javaslat e szabályából is kitűnik, hogy nem kívánja semmiféle törvényi rendelkezéssel meggyorsítani azt a folyamatot, hogy a tagok önkéntesen, saját megfontolásuk alapján ajánlják fel földjüket a termelőszövetkezetnek. 5. A föld bevitelére fennálló kötelezettség teljesítése mellett, a tag köteles a saját vagy a vele közös háztartásban élő családtagjai tulajdonában levő egyéb olyan vagyontárgyakat is a termelőszövetkezet tulajdonába adni, amelyek meghaladják a háztáji gazdálkodás kereteit. A bevitt földön levő ültetvények, erdő, fásítás, élőfák stb. és gazdasági létesítmények tulajdona külön átadás nélkül, a földbevitel tényénél fogva ugyanúgy a termelőszövetkezetre száll át, mint ahogy a földhasználat tartama alapján a termelőszövetkezetet illeti a használatában levő földeken általa létrehozott hasonló vagyontárgyak tulajdona. A beviteli kötelezettség alá eső egyéb vagyontárgyak elfogadása felől a termelőszövetkezet dönt, s nyilvánvalóan azokra csak akkor tart igényt, ha a közös gazdálkodás folytatásához szükségesek. Míg a bevitt földért a termelőszövetkezet az előző rendelkezéseknek megfelelően földjáradékot, illetőleg ha a bevitt föld a termelőszövetkezet tulajdonába kerül, az FTT szerinti térítést (megváltási árat) fizet, a javaslat 42. §-a alapján a termelőszövetkezet a tulajdonába átadott, úgyszintén a bevitt földön levő és a földbevitellel tulajdonába kerülő vagyontárgyak értékét — a javaslat későbbi rendelkezéseiben, illetőleg a végrehajtási rendelkezésekben szabályozott mértékben és módon — megtéríti. A javaslat mind a föld, mind az egyéb vagyontárgyak bevitelét illetően arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fejlődés jelenlegi viszonyai között a részletek szabályozásának már nem a törvényben, hanem a végrehajtási rendelkezésekben kell megtörténnie. 6. Az 1959. évi 7. számú törvényerejű rendelet 35. §-a a közös vagyon kezelése, használata és védelme szempontjából csupán a földet emelte ki. Bármilyen nagy is a gazdálkodás alapjául szolgáló föld jelentősége, a kezelésére, használatára és védelmére vonatkozó jogi szabályozás egymagában azért sem volt kielégítő, mert a föld a közös vagyonnak csak egy része, s az egyre nagyobb értéket képviselő egyéb vagyontárgyak rendeltetésszerű használatának, megőrzésének fontossága, a gazdálkodás szempontjából való jelentősége nem szorulhat háttérbe. A javaslat 43. §-a ezért a közös vagyontárgyak teljességére vonatkoztatva deklarálja a társadalmi tulajdont jogszabályaink szerint megillető fokozott védelmet. 7. Minthogy a termelőszövetkezet jogi személy, külső hitelezőkkel szemben fennálló vagyoni felelősségére nézve is a jogi személyek felelősségét rendező szabá-