Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

SS lyok az irányadók. A termelőszövetkezetekre is vonatkozik a tétel, hogy a jogi személy saját maga felel tartozásaiért. Az 1959. évi 7. számú tvr. 38. §-a ezt úgy konkretizálta, hogy a termelőszövetkezet tartozásaiért a tulajdonában levő összes vagyontárgyakkal felelős. Ebből következik a javaslatnak az a további rendelkezése is, hogy a termelőszövetkezet hitelezői igényükkel a tagok ellen nem fordulhatnak. Ez a szabály — helyes értelmezés szerint — egyben azt is magában foglalja, hogy a termelőszövetkezet nem háríthatja át a tagokra a vele szemben támasztott követelést. Még világosabban fogalmazza ezt meg a javaslat 44. §-a. Mivel a termelőszövetkezet tulajdonában vagy használatában levő föld végrehajtás alá nem vonható, következésképp nem szolgálhat a tartozások fedezetéül. Jóllehet a termelőszövetkezet tulajdonában levő vagyontárgyakra végrehajtást vezetni csak a törvényes korlátok (100. § (2) bek.) között lehet, a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak használatának zavartalansága érdekében, a végrehajtási kényszereszközökkel szembeni védelmet ezen túlmenően még arra az esetre is ki kell mondani, ha a tulajdonos külső személy és a vagyontárgya csupán a termelőszövetkezet használatában áll (45. §). A szövetkezeti szocialista tulajdon ugyanis az állami tulajdon mellett a társadalmi tulajdon másik formája. A társadalmi tulajdon fokozott védelmére irányuló szabályok a büntetőjogban, az államigazgatási jogban, a polgári jogban és a jog más ágazataiban találhatók. A társadalmi tulajdon védelme az állampolgárok alkotmányban előírt kötelessége, a szövetkezeti tulajdon megóvásában és védelmében pedig minden szövetkezeti tagtól fokozott gondosságot kell elvárni. VI. FEJEZET A TERMELŐSZÖVETKEZET GAZDÁLKODÁSA ÜZEMI TEVÉKENYSÉG (46. és 47. §) 1. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején és az azt közvetlenül követő időszakban, az újonnan létesült termelőszövetkezetekben még a szűken értelmezett mezőgazdasági termelés megszervezése is nagy feladatot jelentett. Ezért a korábbi szabályozás szűk körre vonta a termelőszövetkezetek tevékenységét. Az elmúlt évek során azonban termelőszövetkezeteink nagy többsége megszilárdult, erős, szocialista nagyüzemmé vált. Ugyanakkor velük szemben új igények merültek fel, elsősorban a feldolgozás, szolgáltatások, építkezések és értékesítés terén, amelyeknek a kielégítését legcélszerűbb a termelőszövetkezeteken keresztül biztosítani. Számolni kell azzal is, hogy a termelőszövetkezetek munkaerejének gazdaságos felhasználása szükségessé teszi minél több termelőszövetkezetben a tagoknak egész éven át, folyamatos foglalkoztatását. Gyakorlati tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy sok esetben a megtermelt értékek megmentése csak az üzemi feldolgozás és értékesítés lehetőségeinek bővítésével oldható meg. A közös gazdálkodás méreteinek növekedése, a technikai fejlődés és kiváltképpen a gazdasági és szervezeti megerősödés következtében a termelőszövetkezetek túlnőtték a korábbi szabályozás kereteit és halaszthatatlanná vált a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységének újbóli szabályozása. Ezért a termelőszövetkezetek és más mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységének kiterjesztésére a Kormány a 18/1967. (VI. 29.) számú rendeletével intézkedett. Az üzemi tevékenység kiterjesztése nemcsak a termelőszövetkezeteknek hasznos, hanem hozzájárul a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez, egyes helyeken javítja a falusi népesség foglalkoztatottságát, csökkenti a városok felé való