Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
7(> gyakorlásához és a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtéséről. A termelőszövetkezetek személyi egyesülés jellegéből, valamint a tagsági viszony tartalmából folyik, hogy a tagok jogaikat csak személyesen gyakorolhatják és kötelezettségeiknek is csak így tehetnek eleget. A termelőszövetkezet oldaláról nézve pedig magának a termelőszövetkezetnek is érdeke, hogy a tagsági viszonyból eredő jogok és kötelességek minél teljesebb mértékben megvalósuljanak. Ezt kívánja biztosítani a 9. § (3) bekezdésében foglalt szabály, amelynek közelebbi tartalmát a helyi adottságok és lehetőségek figyelembevételével lehet csak kialakítani. E vonatkozásban különösen nagy súlyt kell helyezni a tagok egyéni érdekeinek és a közösségi érdekeknek harmonikus egyeztetésére, a nagyüzemi gazdálkodás és a társadalmi haladás követelményeire. Van olyan felfogás, hogy a termelőszövetkezeti tag jogairól és kötelezettségeiről, egyáltalán a termelőszövetkezeti tagságról elegendő lenne csupán a saját alapszabályban rendelkezni. A külföldi termelőszövetkezeti törvényhozás általában ezt a megoldást követi. A hazai tapasztalatok azonban mást mutatnak. Helyes és célszerű a termelőszövetkezeti tagságról a törvényben is részletes szabályozást adni, mivel az emberek tudatában, a vezetők gondolkozásában a törvényi szónak, a törvényi szabályozásnak nagy tekintélye van. Nagyobb garanciát éreznek a törvény mögött, mint a saját alapszabály mögött. Ezért a javaslat a termelőszövetkezeti tagsági viszony leglényegesebb kérdéseit törvényben kívánja szabályozni. 3. A tagsági viszony tartalmának eddigi szabályozása messze elmaradt a követelményektől, s ez ma már a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődésének akadályává vált. A tagsági viszony tartalmát illetően a javaslatban foglalt rendezés fő irányelve az, hogy abban a tulajdonosi és a munkavállalói jellegnek egyaránt kifejezésre kell jutnia. Az ezekkel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a javaslat a megfelelő fejezetekben szabályozza. A tagegyenlőség szocialista elvét azonban nem lehet formailag értelmezni, s az érdekeltség fokozása, a helyes irányú ösztönzés céljából a tagsági jogokat a kötelezettségek teljesítésétől kell függővé tenni. Ezért az eddigieknél sokkal világosabban és határozottabban juttatja a javaslat kifejezésre, hogy a jogokra a tagok csak akkor és olyan mértékben tarthatnak igényt, amilyen mértékben teljesítik kötelezettségeiket. Ezek a kötelezettségek mindenekelőtt a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, de ezen túlmenőleg kiterjednek a közös vagyon használatáért, megóvásáért és gyarapításáért való felelősségre is. 4. Az átlépést a korábbi jog a rendkívüli kilépés egyik esetének tekintette. A javaslat ( 10. §) szakít ezzel a szemlélettel, minthogy az átlépés magát a termelőszövetkezeti tagsági viszonyt nem érinti: a tag ilyenkor az egyik termelőszövetkezetből átmegy a másikba, de tagsági viszonyának a fenntartásával. (Addigi termelőszövetkezetével fennálló tagsági viszonya természetesen megszűnik.) Helytelen lenne tehát a tagsági viszony megszűnéséről és új tagsági viszony keletkezéséről rendelkezni. Mivel a termelőszövetkezetek általánossá válásával az átlépések száma is jelentősen megnövekedett, a kilépéstől eltérő joghatásaira is tekintettel, szükséges az átlépés önálló szabályozása. Mivel az átlépőnek az új termelőszövetkezetbe tagként való felvétele felől ennek a termelőszövetkezetnek a közgyűlése dönt, az átlépéshez korábban előírt közgyűlési határozattal szemben elegendő, ha a régi termelőszövetkezet részéről csupán annak vezetősége nyilatkozik a hozzájárulás kérdésében ( 10. § (1) bek.). Az esetek különbözőségére való tekintettel nem célszerű az átlépés feltételeit jogszabályban előírni, hanem az erre irányuló kérdéseket egyedileg kell megvizsgálni. Viszont biztosítani kell az átlépés lehetőségét minden olyan esetben, ha az átlépés a termelőszövetkezet érdekeit nem sérti.
