Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
74 szövetkezetre kötelezettség — a saját szerveinek határozatain kívül — csak a 4. § (s) bekezdésében felsorolt jogszabályokból, valamint az egyenjogúság és meUérendeltség alapján kötött szerződésekből származhat. A rendeleti úton való szabályozás szükségessége egyébként a hatályos jogszabálynál fogva is fennáll (1954. évi 26. sz. tvr. 1. § (i) bek.). A tanácsok — működési területükre érvényes hatállyal — adhatnak ki rendeleteket (pl. a növényvédelem, az állategészségügy, a tűzrendészet stb. kérdéseiben), amelyek azonban nem lehetnek ellentétben a felsőbb államhatalmi és államigazgatási szervek által kiadott jogszabályokkal (1954. évi X. tv. 8. §), így nem szabályozhatják a termelőszövetkezetek szervezetét, működését vagy gazdálkodását sem. Megjegyzendő, hogy a bírói, államigazgatási és más szervek határozatai is állapíthatnak meg — más jogszabályokban meghatározott törvényes hatáskörükben — a termelőszövetkezetek terhére kötelezettséget, az ilyen megállapítás azonban már meglévő jogszabály alkalmazása, tehát a kötelezettség ilyenkor is jogszabályból ered. 3. Az általános indokolásban kifejtettek szerint a javaslat rendelkezései zömmel a termelőszövetkezet működésére és gazdálkodására irányulnak. Háttérbe kell tehát szorulniuk a megalakulásra vonatkozó rendelkezéseknek. Ezért a javaslat — bár lényegében helyesnek ismeri el a hatályos jog szerinti rendezést — csak a megalakulás alapvető feltételeit írja elő, s a megalakulás egyéb kérdéseit (minimális taglétszám és földterület, a tagfelvétel rendje, az alapszabály megállapítása, az egyes szervek megválasztása stb.) a végrehajtási rendelkezések számára nyitva hagyja. 4. Az 1959. évi 7. számú tvr. 2. §-a is kimondotta, hogy a termelőszövetkezet jóváhagyott alapszabály alapján folytatja működését, azonban hozzátette, hogy a földművelésügyi miniszter a Termelőszövetkezeti Tanáccsal egyetértésben alapszabálymintát ad ki, amelyet a közgyűlés a tvr. keretei között a helyi viszonyoknak és sajátosságoknak megfelelően kiegészít és elfogad. A javaslat ezzel szemben nem írja elő alapszabályminta kiadását, mert arra az álláspontra helyezkedik, hogy helyesebb, ha a termelőszövetkezetek alapszabályuk elkészítéséhez nem jogszabályi úton kötelezővé tett, hanem csupán útmutatás jellegű mintát kapnak. Az alapszabálymintát a termelőszövetkezetek többsége minden változtatás és kiegészítés nélkül, formálisan elfogadta. Az ilyen alapszabály nem töltheti be a termelőszövetkezet életében az alapvető saját szabályzat fontos szerepét. Az alapszabály minta kiadásának és kötelező használatának elrendelése tehát arra vezetett, hogy a termelőszövetkezetek többségének tartalmilag voltaképpen nincs saját alapszabálya. Az alapszabály minta kötelezővé tételének mellőzése viszont arra fogja ösztönözni a termelőszövetkezeteket, hogy alapszabályukat a saját helyzetük ismeretében, sajátosságaikhoz, adottságaikhoz és szükségleteikhez igazítva, alaposan átgondolva készítsék el. Az ehhez rendelkezésükre bocsátható — nem kötelező — alapszabályminta viszont segítséget, mintegy formát fog adni; de a jelzett hibák elkerülése érdekében nem mutathat többet, mint amennyit a törvény a szervezetről, a működésről és a gazdálkodásról mond. A javaslat egyébként az alapszabálynak, mint a termelőszövetkezet belső alkotmányának legfontosabb kellékeit megállapítja és nyitvahagyja annak lehetőségét, hogy _ amennyiben annak szüksége később felmerül — más jogszabály is elrendelhesse valamilyen előírásnak az alapszabályba való felvételét (6. §). A PTK 45. §-ának (*) bekezdése szerint a szövetkezetet a szövetkezeti nyilvántartásba be kell jegyezni. A nyilvántartásbavétellel a szövetkezet — az alakuló közgyűlés időpontjára visszaható hatállyal — létrejön. Felesleges tehát ezt a törvényben újból kimondani, s elegendőnek látszik az engedélyezés többi szabályával együtt azt a végrehajtási rendeletbe felvenni.
