Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

73 következik, hogy a termelőszövetkezet tagjai nem közvetlenül, hanem a jogszabályban és az alapszabályban megjelölt szervek útján és meghatározott keretekben rendelkeznek a közös tulajdonról és részesednek a gazdálkodásuk eredményeként létrejött értékekből, mégpedig az elosztás szocialista elvének megfelelő, igazságos mértékben: döntően a végzett munka arányában. A termelőszövetkezet egyik legjellemzőbb vonása, hogy szocialista mezőgazdasági nagyüzem, amely vállalatszerű gazdálkodást folytat és amelyben a tagok nem csupán tulajdonosai, hanem dolgozói is termelőszövetkezetüknek. A működés és a gazdálkodás úgyszólván valamennyi elve és szabálya ebből a felismerésből fakad. Végigvonul ez a javaslat egész szabályozási rendszerén és lényegében meghatározza annak jellegét. A közös gazdálkodással szerves egységet képező háztáji gazdaságok is beletartoznak a termelőszövetkezet fogalmába. Különösen kifejezésre jut ez a közös és a háztáji gazdaságok együttműködésében, a háztáji földnek személyhez és munkához való kötésében. A népgazdasági érdekekkel összhangban való működés olyan általános követelmény, amely a szocialista üzemi jellegből természetszerűen folyik. Minthogy a termelőszövetkezet nemcsak a vállalat ismertetőjegyeit mutató gazdálkodási egység, hanem az abban tömörült tagság számára életformát is jelent, nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezetek termelői tevékenységük folytatása mellett társadalmi szervezetek is, s mint ilyenek ellátnak politikai-nevelő, valamint a szakmai és kulturális színvonal emelésére irányuló funkciókat is. A termelőszövetkezetben ugyanis létrejöttek a parasztság társadalmi és gazdasági egységének a feltételei. Ezt a folyamatot a termelőszövetkezetnek a tudat átalakítása területén is elő kell mozdítania, az erre kedvező életkörülmények megteremtése mellett nevelnie is kell a tagságot a szocialista eszmék és erkölcsi elvek elsajátítására és követésére. Abban a mértékben, ahogyan megvalósulnak a termelőszövetkezetek termelési és politikai célkitűzései, a mélyreható gazdasági és társadalmi változások megteremtik a feltételeket az ipari és a mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetéséhez, a parasztság társadalmi egységének megvalósításához. 2. A termelőszövetkezet fogalma lényegében már magában foglalja azokat a célokat is, amelyeket a termelőszövetkezet működése során követ. Alapvető jelentőségű, hogy a termelőszövetkezet kizsákmányolástól mentes közös gazdálkodás keretében valósítja meg a javaslat 4. §-ában részletezett célokat. Folyik ez abból az alkotmányos tételből, hogy szocialista államunk csak az olyan szövetkezeteket ismeri el, amelyek közös munkán alapulnak és kizárják embernek ember általi kizsákmányolását. Ez az elv egyben magában foglalja azt is, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak a jövedelemből való részesedése csak a termelőszövetkezetben végzett valóságos munkájukon alapulhat, más szóval kifejezve a termelőszövetkezet jövedelmének legfőbb forrása a közös munka. A korábbi széles körű beavatkozással járó állami irányítás helyett az állam — a termelőszövetkezetek önállóságának tiszteletben tartásával, a gazdaságirányítás új rendszerének megfelelően — elsősorban az anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolja a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységét és látja el a hatósági igazgatási feladatokat annak érdekében, hogy a termelőszövetkezet céljai a társadalom érdekeivel összhangban valósuljanak meg. Ez lényegében a szövetkezeti elemek erősödését és a hatósági tevékenység szűkülését jelenti. A fennmaradó hatósági tevékenység pedig már az állami felügyelet körébe esik, amit a javaslat XIII. fejezete szabályoz. A termelőszövetkezet szervezeti önállóságából folyik az is, hogy a termelő-