Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-5 • Törvényjavaslat a Munka Törvénykönyvéről
38 elvándorlása nagyobb mérvű, célszerű a vállalatnál eltöltött viszonylag rövidebb idő alapján a megbecsülést jelentő védelem alá vonás előírása, mint olyan helyen, ahol a munkafeltételek kedvezőek, a vállalat telepített munkahelyű stb.). Ezeknek megfelelően e kérdésekben a vállalatok kollektív szerződésében lehet majd kellően rendelkezni. c) A felmondási idő kérdését a javaslat (27. §) a korábbi szabályozástól eltérően rendezi. Az egységes 15 napos felmondási idő sem a vállalatok, sem a dolgozók szempontjából nem volt megfelelő. Ha a munkaviszonyt a dolgozó mondja fel, a vállalat gyakran csak hosszabb idő után tud megfelelő utánpótlást találni. A munkaviszonynak a vállalat által történő felmondása esetén pedig, különösen a hosszú időn át ugyanazon vállalatnál dolgozók, a vezetőbeosztásúak, a sajátos munkaterületeken dolgozók számára a 15 napos felmondási idő gyakran nem elegendő arra, hogy megfelelő munkahelyet találjanak. Az új szabályozás ezért differenciált felmondási rendszert alkalmaz. A javaslat a jelenlegivel egyezően rendezi a felmondási idő alatti munkavégzés alól való felmentést, de a felmondási idő meghosszabbodásából eredően lehetőséget ad a 15 napnál hosszabb tartamú felmentésre is. 8. A javaslat a munkaviszony megszüntetésének új rendszeréből folyóan újból lehetővé teszi a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését (25. § (i) bek.), a határozott időre létesített munkaviszony esetén pedig a vállalat részére biztosított felmondás eseteivel összhangban a dolgozó részére is biztosítja a felmondást (28. §). A javaslat 25. § (a) és (a) bekezdése, a 30., a 31. és a 32. §-a lényegében a jelenlegihez hasonló szabályozást tartalmaz. Munkavégzés (33-36. §.) A munkavégzésről szóló rész beiktatása a törvénybe az eddigi szabályok jelentős tartalmi hézagját és rendszerbeli hibáját javítja ki. Megelőzően sem a vállalatoknak a munkavégzéssel kapcsolatos feladatai átfogó szabályozására, de különösen a dolgozó munkavégzési kötelezettségének számos, gyakorlatilag nagyon fontos kérdésének jogszabályi rendezésére nem került sor. Emellett az új szabályok részben a gyakorlatban már kialakult helyzetet rögzítik. Két kérdéshez azonban szükséges magyarázatot fűzni : a) Eddig szabályaink csak az állami és szolgálati titokról rendelkeztek, az ezeken túlmenő titoktartás jogi kötelezettséggé minősítésére nem került sor. A javaslat azon a megfontoláson alapul, hogy a gazdálkodás során számos olyan adat, tény juthat a dolgozók tudomására az állami és szolgálati titkon túlmenően, amelynek illetéktelen személyek vagy szélesebb körű nyilvánosság által való megismerése a vállalatok gazdálkodási rendjét ugyancsak megzavarhatja. A vállalatoknál lehet majd pontosan meghatározni azoknak az adatoknak stb. körét, amelyek üzemi titokká nyilvánítása a vállalatok zavartalan gazdálkodását biztosítja. b) A munkaviszonyok gazdasági szerepe, a vállalatok előtt álló feladatokban bekövetkező változások, a termelés korszerűsítésének követelménye megkívánja, hogy a vállalat a szükséghez képest megfelelő átcsoportosítást, a munkaerő minél ésszerűbb felhasználását biztosító belső mozgatásokat hajtson végre, hosszabb vagy akár rövidebb időn belül is. A vállalati gazdálkodással természetszerűleg velejáró ezzel az igénnyel minden munkaviszonyba lépő dolgozónak számolnia kell. Már a 24. §-nál tárgyalt okok miatt is ez a körülmény azonban nem vezethet a dolgozó érdekei jelentős sérelméhez. Ezek figyelembevételével mondja ki a szabályozás, hogy a vállalat a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül változatlan
