Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

237 Tanú 60. § A tanút — ha az elkövető vagy a sértett részt vesz a tárgyaláson — csak ez utóbbiak jelenlétében lehet kihallgatni. Ez a feltétele az 58. §-ban biztosított jogok (észrevételezés, kérdésfeltevés stb.) érvényesülésének. Csak olyan személy tanúvallomása tekinthető bizonyító erejűnek, aki alkalmas arra, hogy a szabálysértéssel kapcsolatos körülményeket észlelje, illetőleg előadhassa. A Javaslat nem ismer olyan okot, amely a tanúzást feltétlenül kizárná. Ezért a szabálysértési hatóságnak gondosan mérlegelnie kell a tanúvallomás tárgyilagosságát befolyásoló tényezőket. A 60. § (2) bekezdése a szabálysértési hatóság kötelességévé teszi, hogy a tanúvallomás alóli mentességükre az érintett személyeket figyelmeztesse. Ha azonban ezek a figyelmeztetés ellenére vallomást kívánnak tenni, tanúként meghallgathatók. Őket is terheli — minden más tanúhoz hasonlóan — az igazmondási kötelezettség, amelynek megszegése a Btk. 177. §-a értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az elkövetővel a 60. § (s) bekezdésében megjelölt rokonsági és családi kapcsolatban levő személyek a tanúvallomást megtagadhatják. Ha ezzel a lehetőséggel nem élnek, tanúként meghallgathatók. A tanúvallomás megtagadható az olyan kérdésben, amelyben vallomásával a tanú magát vagy e §-ban felsorolt hozzátartozóját bűntett, illetőleg szabálysértés elkövetésével vádolná. A szakértő meghallgatásáról a Javaslat nem tartalmaz külön rendelkezéseket. Reá nézve a tanúra vonatkozó szabályok megfelelően irányadók. Eljárási költség 61. § A szabálysértési eljárás során, ha viszonylag szűkebb körben is, eljárási költségek merülhetnek fel. Ilyen költség lehet a tanú és a szakértő készkiadása, a vizsgálatok díja, az elkövetőnek és hozzátartozójának közreműködésével felmerült készkiadások stb. Ilyen lehet a károsultnak és törvényes képviselőjének vagy hozzátartozójának készkiadása (50. § (2) bekezdés) stb. Annak eldöntésénél, hogy mi tekinthető eljárási költségnek, s ugyanígy a költség összegének megállapításánál a szabálysértési hatóságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy az, aki eljárási költséget kíván érvényesíteni, kötelezően vagy saját elhatározásából vett részt az eljárásban. Eljárási költségnek elsősorban azt a kiadást kell tekinteni, amely az eljárásban való kötelező részvétellel merült fel. A költségviselés általában aszerint alakul, hogy a szabálysértés elkövetése és az elkövető felelőssége megállapítható-e vagy sem. A szabálysértés elkövetésének megállapítása esetén a költséget az elkövető viseli. Ha viszont az eljárást megszüntették, a költség az államot terheli. Az elkövető viseli mégis a költséget, ha a szabálysértési hatóság az elkövető felelősségét megállapította, és az eljárást a felelősségre vonás mellőzésével vagy figyelmeztetéssel szüntette meg (49. § (1) bekezdés a) és b) pont). Több elkövető esetén a költség köztük rendszerint arányosan megosztható. Ha a szabálysértéssel összefüggő kártérítési kötelezettséget csak részben állapítják meg, a kártérítési igény érvényesítésével összefüggő eljárási költség is ennek arányában terheli az elkövetőt. 5