Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről
221 Á büntetés kiszabása 23. § A szabálysértést megállapító jogszabály az alkalmazandó büntetést keretszerűen határozza meg, azaz a jogszabály csupán azt mondja ki, hogy a kiszabásra kerülő büntetés mértéke milyen határok között mozoghat. Az eljáró szabálysértési hatóságnak a feladata, hogy a konkrét egyedi büntetést kiszabja. A büntetés kiszabásának ezért első alapelve: az adott (egyedi) büntetésnek a törvényi büntetési tételt kell alapul vennie, ez utóbbi alsó és felső határa között kell elhelyezkednie. A 23. § (i) bekezdése szerint a szabálysértési büntetést egyéniesítve kell kiszabni. A büntetésnek tehát igazodnia kell az adott ügy minden jelentős tárgyi és alanyi körülményéhez. A tárgyi körülmények között első helyen áll a cselekmény társadalomra veszélyessége. Ebből a szempontból jelentősége van annak, hogy a cselekmény egyáltalán okozott-e sérelmet (pl. befejezett tulajdon elleni szabálysértés), vagy csupán veszélyeztette a jogtárgyat (pl. csempészet megkísérlése). A legtöbb szabálysértés veszélyeztetési jellegű. Általában tehát annak lesz jelentősége, hogy milyen súlyú veszélyt váltott ki a cselekmény. A tárgyi mozzanatok közül fontos szerepe lehet a véghezvitel módjának, az elkövetés folyamatosságának vagy ismétlődésének. A büntetést befolyásoló alanyi körülmények közül említést érdemelnek: a felróhatóság, azaz hogy szándékos vagy gondatlan volt-e a cselekmény, s gondatlanság esetén ennek foka; továbbá a cselekmény indítéka és célja, az okozott sérelem helyrehozására irányuló készség, illetve ennek hiánya, a korábbi szabálysértési büntetések hatástalansága stb. A büntetés kiszabásánál jelentősége van végül a cselekmény súlyát és a felelősséget nem érintő körülményeknek is. Ilyenek: az elkövető vagyoni, családi helyzete stb. A (2) és (3) bekezdés arról az esetről rendelkezik, hogyan kell kiszabni a büntetést, ha ugyanannak az elkövetőnek több szabálysértését bírálják el egy eljárásban. A (2) bekezdés mindenekelőtt kötelezővé teszi az ügyek egyesítését, ha azok elkövetője ugyanaz a személy és ugyanaz a szabálysértési hatóság jár el valamennyi ügyében. Ilyenkor az általános szabály az, hogy egyetlen büntetést kell megállapítani, s ez a büntetés nem haladhatja meg az elbírált legsúlyosabb szabálysértésre megállapított büntetés felső határát. Az általános szabály alól kivétel a (3) bekezdés, amely szerint pénzügyi, vámés devizaszabálysértések együttes elbírálásánál az „ahány szabálysértés, annyi büntetés" elve érvényesül. Ennélfogva ilyenkor az egy összegben kiszabott pénzbírság meghaladhatja az ötezer forintos felső határt. Mind a (2), mind a (3) bekezdés büntetésről beszél. Ez azonban nem jelenti azt, mintha szabálysértések halmaza esetén kizárt lenne intézkedés, adott esetben tehát pl. figyelmeztetés alkalmazása. Áz előzetes fogvatartás beszámítása 24. § Ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt az elkövetőt bármilyen címen fogva tartották (pl. őrizetbe vették, letartóztatták), méltányos az előzetes fogvatartással elszenvedett hátránynak a kiszabott büntetésbe való beszámítása. Erről a beszámítási kötelességről rendelkezik a 24. §. Eszerint az előzetes fogvatartás 4
