Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

213 el. Ennek az a lényege, hogy a törvényt a belföldön elkövetett szabálysértésre kell alkalmazni függetlenül az elkövető állampolgárságától. Belföld a Magyar Népköztársaság területe. A területi elven nyugvó általános szabály alól a szabálysértést meghatározó külön jogszabály kivételt tehet. Lehetnek ugyanis olyan esetek, amikor a szabálysértésnek külföldön való véghezvitelét is indokolt büntetni. Ez szükséges lehet pl. a devizaszabálysértésnél. Korlátot szab a területi elv érvényesülésének a diplomáciai vagy egyéb személyes mentesség. Az ilyen mentességet élvező személyek felelősségre vonására nézve külön jogszabályok az irányadók akkor is, ha a magyar állam területén követtek is el szabálysértést. 2. Az időbeli hatályosulás általános elve az, hogy a szabálysértést az elkövetés idején hatályban volt jogszabály szerint kell elbírálni. Ha azonban az újabb jogszabály az elkövetőre kedvezőbb elbírálást eredményez, ezt az utóbbi jogszabályt kell alkalmazni. Ilyen mindenekelőtt az az eset, amikor az új jogszabály szerint a cselekmény már egyáltalán nem minősül szabálysértésnek. Enyhébb a cselekmény megítélése akkor is, ha pl. a bírság összege kisebb, vagy ha az új jogszabály szerint a cselekmény csak magánindítványra üldözhető, magánindítványt azonban az adott esetben nem terjesztettek elő stb. A szabálysértést elkövető személy felelőssége 5-6. § 1. A szabálysértés elkövetője csak akkor vonható felelősségre, ha a jogsértő magatartás neki felróható. Felróhatóságról akkor beszélünk, ha a cselekményt szándékosan vagy gondatlanul követik el. Ha a szabálysértés tényállását meghatározó jogszabály nem tartalmaz utalást a felróhatóság formájára, akkor a szándékos és a gondatlan elkövetés egyaránt büntethető. A szabálysértési tényállásokból azonban nem derül ki minden esetben közvetlenül, hogy a felróhatóságnak melyik fajtája alapozhatja meg a felelősségre vonást. Abból, hogy a tényállás hallgat erről, nem következik feltétlenül, hogy ilyenkor szándékos és gondatlan magatartás egyaránt megalapozhatja a szabálysértési felelősséget. Ti. vannak olyan szabálysértések, amelyeknek erre való külön hivatkozás nélkül is fogalmi elemük a véghezviteli tevékenység szándékossága, így pl. a lopás lényege az eltulajdonítás végett történő elvétel. A célzatos elvételi cselekmény pedig feltétlenül szándékosságot kíván. A szabálysértés tehát általában szándékos és gondatlan magatartás esetén róható fel az elkövetőnek, kivéve ha a) a jogszabály kifejezetten csak a szándékos elkövetést bünteti, vagy b) a szabálysértés gondatlan megvalósítása forgalmilag kizárt. 2. A jogszabályok nemcsak természetes személyekhez, egyes állampolgárokhoz szólnak, hanem igen gyakran vállalatokkal, üzemekkel, különféle állami és társadalmi szervezetekkel szemben is követelményeket támasztanak. A szabálysértés miatt tehető felróhatóság mindig alanyi (személyes) jellegű, tehát csak valóságos (természetes) személyekkel szemben érvényesülhet. Nyilvánvaló azonban, hogy a jogrend nem hunyhat szemet az olyan jogsértések felett sem, amelyeket pl. a különféle intézmények, szervezetek, egyesületek tanúsítanak. Ezért a 6. § lényegileg azt mondja ki, hogy ilyen esetben meg kell keresni azt a természetes személyt, aki a vállalat, az üzem stb. nevében köteles lett volna intézkedni. Előfordulhat az az eset, hogy a beosztottat éppen a felettese utasítja olyan