Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről

214 magatartásra, ami szabálysértést valósít meg (így pl. a gépkocsivezetőt hivatali felettese utasítja a megengedettnél gyorsabb hajtásra). A Javaslat szerint ilyenkor az utasítást adó személy felel a szabálysértésért. A felelősséget kizáró okok 7-9. § 1. A Javaslat csupán azokat a felelősséget kizáró okokat sorolja fel, amelyek gyakorlatiasabbak, illetve amelyekkel kapcsolatban eltérő értelmezés valószínűsíthető, s ezért indokolt az egyértelműséget biztosító törvényi szabályozás. Nem tesz említést pl. a jogos védelemről és a végszükségről, bár ezek az okok is megfosztják a cselekményt jogellenességétől, kizárják a felróhatóságot és szintén akadályai a felelősségre vonásnak. 2. A 7. § a felróhatóságnak háromféle akadályát sorolja fel: a gyermekkort, az elmebetegséget (gyengeelméjűséget, tudatzavart), valamint a kényszert és a fenyegetést. A gyermekkor, amely a tizennegyedik életév betöltéséig tart, kizárja a beszámítási képességet. Ha tehát gyermek viszi véghez az egyébként szabálysértést megvalósító cselekményt, őt nem lehet szabálysértés miatt felelősségre vonni. Nincs ellenben akadálya annak, hogy szülője vagy gondozója feleljen a gyermek cselekményéért, feltéve hogy a szülőt (gondozót) legalábbis gondatlanság terheli a gyermek által elkövetett jogsértő magatartásért. Ugyancsak a beszámítási képességet zárja ki az elmebetegség, a gyengeelméjűség és a tudatzavar. A kényszer és a fenyegetés megtöri az akaratot, s ezért a kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekvő személy nem is felelhet tettéért. Meg kell azonban jegyezni, hogy csak az olyan fenyegetés zárja ki a felróhatóságot, amely komoly. A 7. § (2) bekezdésében foglalt kivételes szabálynak az a célja, hogy a jogsértő magatartás következményei alól részegség címén ne lehessen mentesülni. 3. A felróhatóságnak az is feltétele, hogy a jogsértő magatartás tanúsítója helyes, a valóságnak megfelelő képzetekkel rendelkezzék minden olyan körülményről, amelynek a szabálysértés szempontjából jelentősége van. Ezek a körülmények lehetnek ténybeliek és jogiak. Ha a cselekvő személy tudomása akár valamilyen ténybeli, akár valamely jogi körülményt illetően hamis, az ő oldalán tévedés áll fenn, s ennek fontos kihatása lehet a felelősségre. Az (1) bekezdés értelmében nem róható az elkövető terhére az olyan tény, amelyről az elkövetéskor kellő gondosság ellenére sem volt tudomása. Szabálysértést követ el pl., aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek nyilvános helyen szeszes italt rendel vagy szolgál ki. Aki azonban nem tudja, hogy a tényállásban szereplő személy még nincs tizennyolc éves, azt nem lehet felelősségre vonni azért, mert szeszes italt szolgált ki neki. Ha azonban valaki azért nem ismerte fel a kérdéses tényállási elemet, mert nem volt elég körültekintő, ezért a gondatlanságért felelősséggel tartozik. A jogi tévedés esete akkor áll fenn, ha az adott magatartás tanúsításakor az elkövető a magatartására irányadó jogszabályt nem ismerte. Pl. nem tudta azt, hogy az elveszett katonai igazolványt be kell jelenteni. A Javaslat abból indul ki, hogy a jogszabályt mindenkinek ismernie kell. Ezért a (2) bekezdés kimondja, hogy a jogszabály nemismerése a felelősség alól nem mentesít. Ha azonban a tévedésre az elkövetőnek alapos oka volt, a cselekmény nem róható fel neki, s ez alapon mentesül a felelősségre vonás alól. Alapos ok lehet pl. az illetékes személy által adott téves