Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-15 • Törvényjavaslat a szabálysértésekről
210 rítja a vagylagosan elzárással is büntethető szabálysértések számát (verekedés és veszélyes fenyegetés). így természetesen viszonylag igen széles az a terület, ahol az államigazgatási jognak a szabálysértésekre vonatkozó része érintkezik a büntetőjoggal. Ezt az érintkezést kellőképpen magyarázza az a tény, hogy a kisebb súlyú jogsértés büntetés alá helyezését a súlyosabb jogsértés, azaz a bűncselekmény megelőzése indokolja. Ezen túlmenően a büntetőjogi és a szabálysértés miatt viselendő felelősség olyan magatartásokhoz kapcsolódik, amelyek mindössze a támadás súlya szempontjából különböznek egymástól, irányuk azonban, sőt gyakran külső megjelenésük is azonos. Ezért a szabálysértést — bár alapjában államigazgatási jogi intézmény — nem lehet teljesen elszigetelni a büntetőjogtól. A szabálysértésre ezért viszonylag gyakran kell büntetőjogi fogalmakat és szabályokat alkalmazni. Ilyenek pl. a kísérlet, a visszaesés, a szándékosság-gondatlanság, a lopás, a csalás, a hűtlen kezelés, a hivatalos személy, az üzletszerűség stb. 8. A felelősségre vonás hatékonysága megkívánja a szabályozás jelentős mérvű egyszerűsítését, az ügyintézés meggyorsítását. A törvényjavaslat ennek érdekében a) egységes, b) áttekinthető és c) közérthető szabályozásra törekszik. a) A törvényjavaslat a szabálysértést egységes jogintézményként kezeli, s lényegileg azonos anyagi jogi és eljárási elveket érvényesít mind az általános, mind az eddig elkülönítetten tartott pénzügyi (vám-, deviza) szabálysértések tekintetében. Ezen túlmenően a törvényjavaslat ebbe a jogintézménybe olvasztja a felügyeleti bírságolás alapjául szolgáló magatartást, az ún. szabálytalanságot, egyidejűleg pedig feljogosítja az érintett felügyeleti szerveket, hogy a vonatkozó hatásköri rendelkezések szerint a szabálysértés miatt eljárjanak és szabálysértési szankciót alkalmazzanak. Az egységesítés elvi alapja az, hogy a felügyeleti szervek által feltárt szabálytalanságok lényegileg nem különböznek a szabálysértésektől. Mindkettő hasonló súlyú és jellegű jogsértés, s mindkettő miatt jelenleg is hasonló szankció alkalmazható. így tulajdonképpen ma sem lehet lényegi különbséget tenni a kétféle jogsértés között. Az egységesítés azzal a további előnnyel is jár, hogy megfelelő garanciákat ad a felügyeleti szervek bírságoló eljárására. Ezek a garanciák ugyanis jelenleg több felügyelet eljárásában nincsenek szabályozva. Az egységesítés azonban nem jelent teljes uniformizálást. A törvényjavaslat — különösen az eljárási szabályok megállapításánál — figyelembe veszi a különböző bírságolási eljárások sajátosságait, s szükség esetén az általánostól eltérő rendelkezést állapít meg (76—87. §). b) A szabályozásnak a jelenleginél jobb áttekinthetőségét elsősorban az biztosítja, hogy mindössze két jogszabály foglalja össze a teljes joganyagot, s e két jogszabály §-ainak a száma együttvéve sem éri el a 300-at. A terjedelem csökkentése mindenekelőtt azzal vált lehetővé, hogy a jogszabály-javaslatok elhagynak számos elavult, reális társadalmi érdeket nem szolgáló tényállást, s mellőzik azoknak a szabálysértéseknek az átvételét is, amelyeknek elbírálása pl. fegyelmi úton célszerűbbnek mutatkozik. Hasonlóképpen elhagyható volt egy sor olyan szabálysértés, amely a gazdasági irányítás új rendjében talaját vesztette. Egyszerűsítéssel járt a különböző jogszabályokban szétszórt egynemű tényállások összevonása is. A jogszabály-javaslatok emellett szakítanak a különféle magatartás-típusok részletező körülírásával, aminek csupán egy-egy jelentősebb mozzanatát, többnyire a védendő társadalmi érdeket emelik ki. A Javaslat abból indul ki, hogy az eljárás szabályozásánál csak a legfontosabb garanciális jellegű rendelkezéseket kell összefoglalni, s lehetőség szerint kerülni
