Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-7 • Törvényjavaslat a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről

141 személyi földtulajdont tárgyaló rendelkezések érintik ugyan a telkeket, de az azokra vonatkozó részletes szabályozást a telekgazdálkodási (és igazgatási) jogszabályokra utalják. (21. § (5) bek., 22. § (3) bek.). 2. A termelőszövetkezeti tagok belterületen és zártkertben levő, saját tulajdonban álló és 1600 n. ölet (szőlő, gyümölcsös esetében 800 n. ölet) meg nem haladó háztáji földje személyi tulajdonnak minősül. A termelőszövetkezeti tag személyi földhasználata a háztáji földön valósul meg (23. §). Az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozását a termelőszövetkezeti törvény tartalmazza. 3. A személyi földhasználat körében a törvényjavaslat az illetményföld-használatot egységesen szabályozza. A szabályozás alapvető elve, hogy a munkaviszony fennállása alatt csak meghatározott helyen és munkakörben dolgozó kaphat ingyenes használatra meghatározott mértékű illetményföldet. Az illetményföld mértéke a törvény hatálybalépése után adott illetményföldeknél a termelőszövetkezeti alkalmazottakra érvényes szabályhoz igazodik, ezért személyenként általában nem haladhatja meg a 800 n. ölet (24. §). A kivételek — a személyi földhasználat 1600 n. öles felső határán belül — a pedagógusokra és az állami gazdasági dolgozókra vonatkoznak, az illetményföld keresetkiegészítő jellegére és a szerzett jogokra figyelemmel. 4. A 25. § szerint a községi (városi) tanács végrehajtó bizottsága a kezelésében levő zártkerti és nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas más külterületi állami földeket földszerzésre jogosultak részére eladhatja. Ezt a parlagveszélynek kitett földek megművelésének érdekei mellett a munkások és alkalmazottak személyes szükségleteit kielégítő földhasználat biztosítása teszi indokolttá. A zártkertekben és azokon kívül ugyanis jelentős nagyságú olyan külterületi föld van, amelyek kisparcellás művelése előnyösebb és az említett igények kielégítésére is felhasználható. A törvényjavaslat lehetőséget ad az ilyen területek parcellázására, hogy azokból a munkások és alkalmazottak kertszerű művelés céljára 200—400 n. öl földet vásárolhassanak. A parcellázott területeket a termelés biztonsága érdekében — ha nagyobb összefüggő területekről van szó — zártkertté kell nyilvánítani, s így a vétellel az állampolgárok személyi földtulajdont szereznek. IV. FEJEZET A ZÁRTKERTI FÖLDEK TULAJDONA ÉS HASZNÁLATA A személyi földtulajdon és földhasználat elsősorban a belterületen és a zártkertben valósul meg. A zártkert fogalmát és rendeltetését a 26. § határozza meg. 1. A zártkerti földek rendeltetésének betöltése érdekében a zártkerteket és a zártkertté nem nyilvánított, de zártkert jellegű területeket hatósági engedély alapján folyamatosan felül kell vizsgálni, a földrendezések során kialakított zártkertekben rendezni és állandósítani kell a tulajdoni és használati viszonyokat, ahol pedig a területi adottságok vagy a tulajdoni és használati viszonyok szükségessé teszik, új zártkerteket kell kialakítani. A rendezés célja, hogy a földrendezések során nem megfelelő módon kialakított zártkertekben az elhanyagolt földeket megműveljék, megszűnjenek a jogtalan földhasználatra, alap nélküli előnyök szerzésére lehetőséget nyújtó rendellenességek. A rendezésre — hatósági engedéllyel és a kampány szerűség elkerülésével — csak akkor kerülhet sor, amikor annak gazdasági és politikai feltételei megvalósulnak. A törvényjavaslatnak ezzel kapcsolatos szabályait az 1966. évben 12 községben lefolytatott zártkertrendezés tapasztalatainak figyelembe vételével dolgozták ki,