Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-7 • Törvényjavaslat a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről

142 A zártkertek tulajdoni és használati viszonyainak rendezése során a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas, eddig zártkertnek kijelölt, de a rendezés folytán a zártkertből kimaradt földeket a nagyüzem területéhez kell csatolni, a nagyüzemileg nem művelhető földeket pedig zártkertté kell nyilvánítani (27. §). 2. A zártkerti földek felülvizsgálata során meg kell határozni, hogy a terület jellegét tekintve mely földek minősíthetők zártkertnek. A zártkert határát úgy kell megállapítani, hogy azon belül a termelőszövetkezeti tagok személyi tulajdonú háztáji földre vonatkozó igénye kielégíthető legyen. A rendezés folytán zártkerten kívül került személyi tulajdonú földért pedig a kialakított zártkertben — a termelőszövetkezet vezetőségének a taggal, illetőleg a rendezést végrehajtó szervnek a kívülállóval való megegyezése alapján — csereföldet kell biztosítani. A zártkerti földek mértéke tulajdonosonként nem haladhatja meg a személyi földtulajdon mértékét. A termelőszövetkezeti tagok többletterületét a termelőszövetkezeti törvény rendezi. A kívülálló tulajdonosnak a személyi tulajdonként megtartható földnél nagyobb területét választása szerint vagy zártkerten kívüli földdel kell kicserélni, vagy kötelezni kell a többletterület elidegenítésére (28. §). Az elidegenítés lebonyolításának határidejét a zártkertrendezés befejezésétől számított egy évben indokolt megszabni. Az elidegenítési kötelezettség alól a rendezést engedélyező szerv csak kivételes esetekben (a földrészlet gazdaságosan nem osztható meg, a megosztás termelési érdekből nem indokolt stb.) adhat felmentést. Az elidegenítésre előírt határidő eredménytelen eltelte után az államot megillető vételi jogot az arra illetékes hatósági szerv a föld további hasznosításának megvizsgálása mellett gyakorolhatja. 3. A zártkertből kivont területeket a földrendezésre vonatkozó szabályok szerint kell rendezni. Ezek szerint elsősorban a nagyüzemi táblát, majd a zártkerten kívül maradt és a zártkertben meg nem tartható földdel rendelkező kívülálló tulajdonosok csereterületét kell kialakítani. A földrendezések végrehajtási rendelkezéseit mind a területek kialakítása és a kicserélt földek esetleges értékkülönbözetének megtérítése, mind a jogorvoslati fórumrendszer tekintetében alkalmazni kell. A zártkertrendezéssel összefüggésben tisztázni kell a termelőszövetkezeti tagok háztáji (belterületi, más községbeli) földhasználatát is. Az eljárás — szükség esetén — öszszekapcsolható más földbirtokpolitikai munkálatokkal (pl. kiegészítő földrendezéssel) is. (31.§) A személyi földhasználat állandósítását és a termelés biztonságát szolgálja az a rendelkezés, hogy a zártkertrendezési eljárás befejezése után a zártkert megállapított határát módosítani és a zártkerten belül hatósági közreműködéssel földcseréket végrehajtani nem szabad (30. §). A zártkerti földek személyi tulajdonából következik, hogy azokkal a tulajdonos szabadon rendelkezik. Az ilyen föld elidegenítése esetén azonban a termelőszövetkezetet elővásárlási jog illeti meg (32. §). V. FEJEZET VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Ez a fejezet tartalmazza a törvény hatálybalépésével és a jogorvoslatokkal kapcsolatos rendelkezéseket, valamint a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozásával közvetve összefüggő, de az előző fejezetekhez szorosan nem kapcsolódó szabályokat. Ezek közül többről — az összefüggések miatt — az előzőkben már említés történt.