Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.

1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről

122 vételére vonatkozó szabályok kialakításánál a 44. §-ban foglalt azt az elvi jelentőségű szabályt veszi alapul, amely szerint a termelőszövetkezet tartozásaiért — a föld kivételével — a tulajdonában levő összes vagyontárgyakkal felel és ezekért a tartozásokért a tagok saját vagyonukkal nem felelnek. A felszámoló mérlegbe a termelőszövetkezet vagyonát kellő szakértelmet kívánó értékelési eljárás alapján szükséges felvenni (pl. a földet a megváltási árat és a termőképességet fokozó ráfordításokat is kifejező értékelés szerint, a vagyontárgyak értékét forgalmi áron, a félbenmaradt beruházásoknál a készültség fokának megfelelő forgalmi áron, a követeléseket és tartozásokat valóságos értékükben kell felvenni), gondoskodni kell továbbá a tagok és az alkalmazottak követeléseinek kielégítéséről, a földek tulajdonának rendezéséről stb. Minderre tekintettel garanciális okokból szükség van arra, hogy a felszámoló mérleget hatósági szerv hagyja jóvá. 6. A javaslat a felszámolás alatt álló termelőszövetkezet vagyona értékesítésének módját a végrehajtásra vonatkozó jogi szabályozás körébe utalja. Megszabja egyúttal, hogy a hitelezők kielégítésére fel nem használt vagyontárgyakat az erre létrehozott alapba (Termelőszövetkezeti Vagyonkezelési Alap) kell helyezni. A vagyontárgyak értékesítésének módja — már jellegükből és rendeltetésükből következőleg is — természetesen nem lehet más, mint azoknak elsősorban mezőgazdasági termelőszövetkezet, termelőszövetkezeti csoport, egyéb mezőgazdasági szövetkezet, állami gazdaság vagy közület részére—értéktérítés vagy hitelátvállalás ellenében történő — átadása. Az Alapba azokat az épületeket, nagyberendezéseket, szőlő- és gyümölcsöstelepítéseket, be nem fejezett beruházásokat kell helyezni, amelyek a hitelezők kielégítése érdekében nem értékesíthetők. Ezek a megoldási módszerek annak a népgazdasági érdeknek a felismeréséből indulnak ki, hogy a termelőszövetkezetek által akkumulált, a jövőt tekintve az össznépi tulajdon felé tartó szövetkezeti vagyonnak csorbítatlannak kell maradnia. Ezt az igényt érvényesíti a javaslat, amikor a hitelezők kielégítése után fennmaradó, továbbá az Alapba helyezett vagyonnak mezőgazdasági szövetkezeti célra való felhasználását teszi kötelezővé. Ez egyúttal kizárja azt is, hogy a tagok a termelőszövetkezet esetleges megszűnésekor igényt tarthassanak a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonra. Amiképpen tehát nem terhelnek ki semmit sem a tagra az esedékes hiteltartozásokból, hasonlóképpen nem tarthat igényt a tag az esetleges vagyontöbbletből jelentkező tehermentes álló-és forgóeszközök arányos részére, illetőleg azok értékére sem. Kivétel csak az az eset lehet, amikor a működési engedély megvonása a termelőszövetkezet szándékán vagy hibáján kívül, valamely különleges közérdek miatt történik. Ilyen esetre a javaslat felhatalmazást tartalmaz a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter részére arra, hogy a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyonnak vagy egy részének a tagok közötti felosztását engedélyezhesse. XV. FEJEZET VEGYES RENDELKEZÉSEK (140-145. §) 1. A törvényes működés alapvető feltétele, hogy a termelőszövetkezet alapszabálya megfeleljen a jogszabályok rendelkezéseinek és a termelőszövetkezeti életviszonyok belsőleg is szabályozottak legyenek. Gondoskodni kell ezért a régi alapszabályoknak az új törvény rendelkezéseihez való igazításáról és — a végrehajtási rendelkezések alapján — meg kell szervezni annak időbeni ütemezését úgy, hogy egyfelől a termelőszövetkezetek, másfelől a jóváhagyást végző állami szervek ezt a mun-