Országgyűlési irományok, 1967. I. kötet • 1-61. sz.
1967-6 • Törvényjavaslat a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről
113 désének és gazdálkodásának a gazdaságirányítás reformjával összefüggő új feltételei, közelebbről a termelőszövetkezeti demokrácia teljes kibontakoztatása és a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszi társadalmi szervezettségük fokozását. A termelőszövetkezetekben megvalósuló koncentrált nagyüzemi termelés állandó fejlesztése folytán, s egyúttal a vállalatszerűén folytatott önálló gazdálkodásból következőleg, megváltozik a termelőszövetkezeti közös gazdaságok kapcsolata az államigazgatási szervekkel, a vállalatokkal, a bankkal és más szocialista szervezetekkel. Ezzel párhuzamosan számos és egyre több olyan feladat jelentkezik majd, amelyek jellege vagy jelentősége túllépi az üzemi kereteket, s amelyeknek megvalósítása a népgazdaság és a termelőszövetkezetek kölcsönös érdekeltségében gyökerezve, a termelőszövetkezetek szervezeti összefogását, szövetkezeti jellegű szervezetekbe való tömörülését teszi szükségessé. Ezek az üzemen kívüli feladatok gazdasági koordinációs és szervezési jellegűek, amelyeknek ellátása befolyást gyakorol a termelőszövetkezetek tevékenységére, gazdasági és társadalmi kapcsolataira. Csak a jól kiépített társadalmi érdekképviseleti szervezet biztosíthatja a termelőszövetkezetek számára, hogy élni tudjanak gazdasági önállóságukkal és ne legyenek elszigeteltek. Ebből következik, hogy a nyújtandó segítségnek elsősorban gazdasági jelentőségűnek kell lennie, olyannak, amellyel elérhető a működésben, gazdálkodásban előforduló nehézségek, fogyatékosságok leküzdése, a gazdálkodás jövedelmezőségének növelése, a fejlődés gyorsítása stb. 2. A területi szövetség létesítéséről az érintett körzet vagy megye termelőszövetkezetei döntenek. Az alakításnál és a későbbi csatlakozásnál vagy az esetleges kilépésnél az önkéntesség elve érvényesül. Mivel a területi szövetség működését az abban résztvevő termelőszövetkezetek irányítják (104. §(2) bek.), a szövetségnek híven kell képviselnie a résztvevő termelőszövetkezetek érdekeit, teljesítenie kell megbízásaikat, támogatni munkájukat anélkül, hogy felettük irányítást vagy felügyeletet gyakorolna. Más szóval kifejezve olyan szervezetnek kell lennie, amelyeta termelőszövetkezetek közvetlenül tudnak felhasználni a saját problémáik megoldására. A vázoltakból következik az is, hogy a szövetség maga konkrét gazdálkodó tevékenységet nem folytathat. A területi szövetség, mint jogi személy saját nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, így olyan mozgékonysággal, önállósággal rendelkezik, amely képessé teszi a gazdasági forgalomban való eredményes részvételre. A javaslat 105. §-ában említett gazdasági körzet kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a szövetség csak akkor tudja feladatait jól ellátni, ha területileg a termelőszövetkezetekhez olyan közelségben van, amely lehetővé teszi helyzetük ismeretét, áttekintését, illetőleg részükre a rendszeres, gyors és hatékony segítségnyújtást. Azoknak a termelőszövetkezeti formációknak a körét, amelyek a szövetségbe tagként beléphetnek, a végrehajtási rendelkezések állapítják meg. Kétségtelen azonban, hogy más fajtájú szövetkezetek (pl. kisipari szövetkezet, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet, lakásszövetkezet stb.) a területi szövetség munkájában nem vehetnek részt és ahhoz nem csatlakozhatnak. Ugyancsak nem vehetnek részt közvetlenül a területi szövetség munkájában a szövetkezeti társulások (egyszerűbb gazdasági együttműködés, közös vállalkozás, szövetkezeti közös vállalat) sem. Az utóbbiak ugyanis az őket létrehozó és fenntartó termelőszövetkezeteken keresztül vesznek részt a szövetség munkájában. A területi szövetségeket és általában a termelőszövetkezetek társadalmi érdekképviseleti rendszerét élesen el kell határolni a Polgári Törvénykönyv 65. §-ában szabályozott „szövetségek" és „központok" fogalmától. Ezek ugyanis egymással és tagszövetkezeteikkel alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak, amelynek kere5*
