Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről

25 tosítja, illetőleg az ehhez fűződő érdekeket nem veszélyezteti. Az árvízvédelmi töltéseknek a talajból felfakadó vizek károsító hatásával szembeni védelmét biztosítja a töltések láb vonalától számított, a végrehajtási jogszabályban meghatározandó szélességű sávokon belül a hasznosítás megfelelő módjának előírása (24, § (i) bek.). A népgazdaság szempontjából hátrányos következménnyel járhat, ha a helyhez kötött vízilétesítmények megvalósítására alkalmas területeket betelepítik, vagy egyébként beépítik. Ennek következtében a telepített értékeket a vízilétesítmények — pl. víztározók — megépítése esetén el kell távolítani, vagy esetleg a vízilétesítmény megvalósításáról kell lemondani. Çnnek a visszás helyzetnek a kiküszöbölése érdekében rendelkezik úgy a javaslat, hogy az építésügyi hatóság a vízügyi szervek megkeresésére telekalakítási, illetőleg építési tilalmakat vagy korlátozásokat rendelhet el a közcélú vízilétesítmények elhelyezésére kijelölt területekre (24. § (3) bek.). II. Ugyancsak idegen ingatlanokra vonatkozó és a vízügyi érdekekkel szorosan kapcsolatos, de már nem az ingatlan használatának korlátozását tartalmazó szabályt foglal magában a javaslat 22. §-a, amelyik a Ptk. 107. §-a folytán vált szükségessé. Az utóbb említett rendelkezés szerint folyóvíz és természetes tó partján fekvő föld tulajdonosa a medret — ha a jogszabály kivételt nem tesz — a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A javaslat 22. §-a nem az idézett szövegben említett jogszabályi kivételt tartalmazza, mert a medrek hasznainak szedését, illetőleg használatát általánosságban nem kívánja korlátozni. A Ptk. 107. §-ának alkalmazásával kapcsolatban a gyakorlatban már eddig is felmerült viták kiküszöbölése érdekében azt kívánja hangsúlyozni, hogy a meder használatára és hasznainak szedésére vonatkozó jog is csak vízjogi engedéllyel gyakorolható, ha olyan tevékenységgel történik, amelyik egyébként is a vízjogi engedély megszerzésére vonatkozó rendelkezések (27. §) hatálya alá esik. Ilyen esetben tehát a vízügyi hatóság a vízgazdálkodási és a meder épségére vonatkozó vízügyi-műszaki érdekek figyelembevételével állapítja meg, hogy a meder használata és hasznainak szedése (pl. a homok vagy a kavics kitermelése stb.) adott esetben milyen módon és milyen mértékben gyakorolható. Ezeknek az előírásoknak a figyelmen kívül hagyásával gyakorolt használat ugyanis a medrek épségében, és az azok helyreállításához szükséges költségekkel több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hozott a jogosultak számára. III. Ugyancsak idegen ingatlanokat érint a javaslat 25. §-ának a fokozatos vízleeresztésre vonatkozó rendelkezése. Nagyobb, összefüggő területnek a belvizek által történt elöntése esetén a nagy vízmennyiségnek a befogadóba való visszavezetése, illetőleg a visszavezetés gyorsasága több együttes feltételtől függ: így mindenesetre a befogadó vízállásától és a vizeket levezető belvízvédelmi művek (levezető csatornák, szivattyútelepek) teljesítőképességétől. Jelentős mennyiségű belvizek esetén általában az a helyzet, hogy a káros vizek nem valamennyi területről egyszerre, hanem csak fokozatosan, a kijelölt területekről sorrendben vezethetők le. A javaslat 25. §-ának rendelkezése a fokozatosság tűrésére kötelezéssel lényegében azt kívánja kimondani, hogy egyetlen belvízzel elöntött ingatlan tulajdonosa sem igényelheti, hogy ingatlanáról másokat megelőzve vezessék le a vizeket, illetőleg nem léphet fel kártalanítási igénnyel a vizeknek az ingatlanán történt időleges visszatartása miatt. A belvizek levezetésének sorrendjét természetesen — az adott műszaki lehetőségeken belül — az fogja megszabni, hogy a mezőgazdaságilag értékesebb területeket mihamarabb mentesíteni lehessen a káros vízborítástól. A javaslat ezt külön kihangsúlyozza.