Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről

12 A felszabadulás után, de különösen a legutóbbi évtizedben a kiadott részletszabályok és a kifejlődött vízjogi gyakorlat — az 1885:XXIII. törvény részbeni érvényességének ellenére is, annak rendelkezéseit gyökeresen átértékelve — azt a megváltozott szemléletet és ebből azt a jogelvet juttatták érvényre, amelynek tételesjogi alapja az Alkotmány 6. §-ának elvi deklarációja volt, amely szerint a vizek a nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak. Az új társadalmi és tulajdoni viszonyokra alapozott, az Alkotmány említett tételében gyökerező és a javaslatban kifejezésre juttatott jogi felfogás szerint tehát a vizek társadalmi tulajdonban vannak és a velük való rendelkezés elsődlegesen az államot illeti. Ez természetszerűleg nem zárja ki azt, hogy bizonyos szűkebb körben, a vízgazdálkodás általános érdekeit nem érintve, a törvény külön szabályai alapján, a vizekkel az ingatlanok tulajdonosai (kezelői) hatósági engedély nélkül is rendelkezhessenek. A döntő elvi különbség azonban az, hogy a vizek felhasználását és kártételeinek elhárítását célzó tevékenységet — a vízgazdálkodást — az állam irányítja, illetőleg részben végzi is, a népgazdaság szükségleteire és erőforrásaira figyelemmel, a társadalom érdekeinek megfelelően, és az egyes érdekeltek szükségleteinek kielégítését ennek keretében biztosítja, illetőleg ezzel összehangolva teszi lehetővé részükre a vizekre bármilyen behatást eredményező saját tevékenységet. A szocialista jogalkotás az Alkotmánynak, mint jogunk újjáépítése első nagy dokumentumának életbelépése óta sorra hozza létre az egyes jogterületeket átfogóan szabályozó törvényeket. A polgári jogi és a büntetőjogi kódexek megalkotását követően rendre megtörtént az egyes népgazdasági ágazatok területeinek alapvető szabályozása is, életbelépett a bányatörvény, az energiatörvény, az erdőtörvény, az úttörvény, a postatörvény stb. Szocialista jogrendünk rendszeres kiépítésének ebbe a sorozatába illeszkedik bele a vízügyi törvény javaslata is. RÉSZLETES INDOKOLÁS I. FEJEZET A TŐR VÉNY CÉLJA ÉS HATÁLYA (1-2. §.) I. A törvény célja (1. §.) elsősorban a vízgazdálkodás alapvető kérdéseinek szabályozása. A vízgazdálkodás, mint társadalmi feladat magában véve természetesen nem jogi tevékenység, hanem a vizek hasznosításával és kártételeinek elhárításával kapcsolatos műszaki, gazdasági, tudományos és igazgatási feladatok megoldása (3. §). Fontos és szerves része a népgazdasági tevékenységnek, ennélfogva egyfelől közfeladat, pontosabban általános népgazdasági vonatkozásaiban állami feladat, amit főként állami szervek, elsősorban az erre létrehozott vízügyi szervek látnak el, amelyek szervezése, feladataik kijelölése és működése jogi szabályozást igényel. Másfelől a vízgazdálkodás, mint állami feladat jelentős államigazgatási problémákat is vet fel, amiket nagyrészt ugyancsak jogszabályi úton kell megoldani. Ez a jogilag szabályozott vízgazdálkodási tevékenység alkotja a vízügyi jogviszonyoknak, és így a javaslat szabályozásának is az egyik területét. A vízügyi viszonyok nem merülnek ki a vízgazdálkodási tevékenységben és az állami szervek között ennek ellátása során keletkező kapcsolatokban. A vízgazdálkodás állami feladatai és az egyes állami szervek, társadalmi szervezetek, egyéb jogi személyek és az állampolgárok saját érdekű gazdálkodási, szükségletkielégítési tevékenysége között előálló társadalmi viszonyok ugyancsak jogi rendezést igé-