Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
11 A régi jogi szabályozás és a javaslat felfogása között a döntő jelentőségű különbség az, hogy az egész vízügyi szabályozás középpontjába az egységes és tervszerű vízgazdálkodás szempontjai és általános problémái kerültek. A régi vízjogi törvény túlnyomórészt a vizek kártételeinek megelőzésére és elhárítására irányuló tevékenység területén érvényesítette a pozitív, cselekvő állami beavatkozás elvét, gondosan szem előtt tartva a magánérdekeket. A vizek használatát illetően abból indult ki, hogy a víz általában a szükségletet kielégítő mértékben fordul elő, a vele közvetlen természeti kapcsolatban lévő ingatlan szükségleteinek kielégítésére szolgál, és arra elegendő is. A jognak tehát csupán a vizeknek az ingatlanhatároktól független mozgása folytán azokra korábban már jogot szerzett birtokosok és használók érdekeit kell védelemben részesítenie, illetőleg a közöttük felmerülő érdek-ellentéteket elrendeznie. Az új vízügyi szabályozás alapjául az a felismerés szolgál, — és a javaslat rendelkezéseinek talán ez az egyik legalapvetőbb tartalmi jellemzője —, hogy a víz korlátozott mértékben rendelkezésre álló természeti kincs, amellyel a társadalom érdekében tervszerű készletgazdálkodást kell folytatni. A jogi szabályozásra nézve ebből az következik, hogy a korábbi jog alapdogmája, a ,»szerzett jogok" végsőkig való védelme, valamint az érdek-összeütközéseknek az egyes jogalanyok szemszögéből és érdekkörének megfelelően történő megoldása helyett (bár a jognak ezekre is kell tudni .kielégítő megoldást adni), a javaslatban a pozitív eredményekre irányuló, feladatokat végrehajtó cselekvés szabályozása, a népgazdasági érdekek és értékek megvalósítására végzett tevékenység : az állami vízkészletgazdálkodás és a vízkészlet védelme kerül előtérbe, gondosan összehangolva ezzel a vizek kártételei elleni védelemmel felmerülő, népgazdasági érdekű célkitűzéseket is. Ezeken az elvi alapokon és ebben az általános keretben kerülhet azután sor az egyes jogi személyek és állampolgárok vízügyi vagy vízügyi vonatkozású jogainak és érdekeinek a népgazdaság és a vízgazdálkodás egésze érdekeivel összehangolt elrendezésére. Vízgazdálkodási szemléletünk megváltozásából fakadó ez a különbség a régi vízjog és a javaslatban rögzített új vízügyi jogi szabályozás között alapvető jelentőségű, de csak részben jelzi a vízjog gyökeresen megváltozott jellegét. A másik, hasonlóképpen alapvető változás a társadalmi, tulajdoni viszonyaink átalakulásából következik. A vízügyi jogviszonyok túlnyomó részben ingatlanok tulajdoni és használati viszonyaival, és az ingatlanon vagy az abban fellelhető víz feletti rendelkezési joggal függenek össze. Természetes tehát, hogy a kapitalista magántulajdoni birtokviszonyokra szabott vízjogi törvény (és az ennek csak részletes átformálását elvégző jogszabály) a szocialista társadalmi é3 tulajioni viszonyainkból eredő vízjogi problémák rendezésének feladatát nem töltheti be. A régi vízjogi törvény alapelve, a feudal-kapitalista rend viszonyainak meg felelően az volt, hogy a vizek (a vízkincs) elsődlegesen a hordozó ingatlan tulajdonosának rendelkezése alatt állanak, bár ezt a rendelkezési jogot — közérdekből, illetőleg főként a szomszédos érdekeltek védelme céljából — tulajdoni korlátozásokkal hatóságilag szabályozni kell. E szabályozás részleteinek megoldásánál a törvény általában a kicsiny, vagy esetleg nagyobb, de jogilag egymástól független ingatlanokat, és az ennek megfelelően elkülönülő tulajdonosi érdekeltségeket tartotta szem előtt. Elsősorban arra törekedett, hogy a birtokhatárokon átfolyó vifekkel kapcsolatban biztosítsa az egyes tulajdonosok között a áaját érdekükben gyakorolt vízhasználat, illetőleg vízkárelhárítási tevékenység során keletkező magántulajdoni érdekösszeütközések kiegyenlítését. A törvény néhány elszigetelt rendelkezést tartalmazott ugyan a „közérdekű" munkák költségeinek érdekarányos megosztására, azonban ez alatt is mindig több ingatlantulajdonos együttes érdekét kell érteni. :\
