Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.

1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről

4 köteles művelni, illetőleg az azon levő létesítményeket kezelni és fenntartani, hogy a vizek természetes lefolyását ne akadályozza, a meder és a part, vala­mint a parti és a partmenti vízilétesít­mények állapotát és üzemelését ne veszélyeztesse, és ne akadályozza ezek fenntartási munkáinak végzését. 21. §. (i) A vízügyi szervek jogosultak a folyók és vízfolyások mentén a jog­szabály által megállapított szélességű parti sávot szakfeladataik (mérések, vizsgálatok, szemlék stb.) ellátása cél­jából használni. (2) A part mentén fekvő ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) tűrni tartozik, hogy a vízügyi szervek az(i) bekezdésben említett szakfeladataik el­látása végett ingatlanán keresztül a víz partjához bejárjanak és ott közleked­jenek. (s.) Az (1)—(2) bekezdésben említett jog gyakorlásáért térítés nem jár, ha azonban az az ingatlan rendeltetésszerű használatát lényegesen korlátozná, a tulajdonost (kezelőt, használót) az aka­dályoztatás mértékének megfelelő kár­talanítás illeti meg. 22. §. A folyó, vízfolyás vagy termé­szetes tó partján fekvő ingatlan tulaj­donosa (kezelője, használója) a meder használatára és hasznainak szedésére vonatkozó jogát (19#9. évi IV. tör­vény 107. §-a), amennyiben tevékeny­sége a vízjogi engedély megszerzésére vonatkozó rendelkezések hatálya alá esik (27. §) és a vízjogi engedély meg­adását kizáró feltételek nem forognak fenn (29. §), csak a vízügyi hatóság en­gedélyével, az abban megállapított módon és mértékben gyakorolhatja. 23. §. (1) A part mentén fekvő in­gatlan tulajdonosa (kezelője, haszná­lója) tűrni tartozik, hogy a vízügyi szervek a) a mederből vízgazdálkodási fel­adataik végrehajtása során kiemelt anyagot az ingatlanon elhelyezzék, il­letőleg azon keresztül szállítsák el vagy ott elterítsék, feltéve, hogy egyéb gaz­daságos megoldás nincs; b) a vízgazdálkodási feladataik elvég­zéséhez szükséges anyagot az ingatla­non keresztül szállítsák a partra, az ingatlanon tárolják, és ott a munkák elvégzéséhez szükséges átmeneti jel­legű létesítményeket helyezzenek el. (2) Ha az (1) bekezdésben említett tevékenység az ingatlan rendeltetés­szerű használatát lényegesen nem aka­dályozza, az ingatlan tulajdonosa (ke­zelője, használója) térítést nem igényel­het, egyébként az akadályoztatás mér­tékének megfelelő kártalanítás illeti meg. 24. §. (1) A folyó partvonala és az árvízvédelmi töltés közötti területet — a hullámteret —, továbbá a töltésnek az árvizektől mentesített oldalán levő azt a területet, amelyen fakadó és szi­várgó vizek jelentkezhetnek, csak az árvízvédelmi érdekeknek megfelelő — jogszabályban megállapított — módon szabad hasznosítani. (2) Az (1) bekezdésben említett, to­vábbá a vízjárásos (mélyfekvésű és gyakran víz alá kerülő) területeken bár­milyen épületet vagy építményt (pl. vezetéktartó oszlopot) csak az illeté­kes vízügyi szerv hozzájárulásával sza­bad elhelyezni. (3) A közcélú vízilétesítmények elhe­lyezésére kijelölt területekre az építési hatóság — a vízügyi szervek megkere­sése alapján — telekalakítási, illetőleg építési tilalmat, illetőleg korlátozást rendelhet el. (4) Az (1)—(3) bekezdésben szabályo­zott tulajdonjogi korlátozásokért — amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik — kártalanítás nem jár. 25. §. Ha a folyó, vízfolyás, termé­szetes tó vagy közcélú csatorna vízál­lása, avagy a belvízvédelmi művek tel­jesítőképessége a káros vizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé, — a na­gyobb népgazdasági kár elhárítása ér­dekében — mindenki kártalanítás nél­kül köteles tűrni a belvizeknek az in­gatlanán történő ideiglenes visszatar­tását. Ennek során mérlegelni kell a mezőgazdasági termelés érdekeit is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom