Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-10 • Törvényjavaslat az építésügyről
22 MŰEMLÉKVÉDELEM, VALAMINT AZ ÜDÜLŐTERÜLETEK ÉPÍTÉSÜGYI VÉDELME 20-21. §. 1. A javaslat a műemlékek védelmét — lényegében a múzeumokról és műemlékekről szóló 1949. évi 13. számú törvényerejű rendeletnek a gyakorlatban bevált rendelkezéseit fenntartva — az építésügyi igazgatás körébe vonja. A védelem ugyanis leghatásosabban az építésügyi hatósági feladatok teljesítése során oldható meg. Hazánkban a műemlékvédelemnek fokozottabb jelentősége van, mint Európa más országaiban. Az országot ért súlyos háborúk során igen sok műemlékünk elpusztult, ezért fennmaradt műemlékeinket, tartozékaikat, továbbá a velük kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotásokat fokozott hatósági védelemben kell részesíteni. A műemlékekre vonatkozó hatósági védelmet ki kell terjeszteni a műemléki jelentőségű területekre, a műemlékek környezetére, továbbá a műemlék jellegű és a városkép szempontjából jelentős — gazdaságosan fenntartható és a rendezési tervekbe nem ütköző — építményekre is. Ebben a kérdésben a végrehajtási jogszabályok megfelelő rendelkezést tartalmaznak. 2. Műemlékeinket jellegük megváltoztatása nélkül, épségben fenn kell tartani az utókor számára, mert — történeti, építészeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségükre tekintettel — hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan emlékei. A fenntartás kötelezettsége a javaslat 34. §-a szerint a műemlék mindenkori tulajdonosát (kezelőjét, használóját) terheli. Ha a műemlék tulajdonosa (kezelője, használója) a műemlék jókarbantartására vonatkozó kötelezettségét elmulasztja, az építésügyi hatóság annak teljesítését vagy - - a szükséghez képest - - a műemlék állagának felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását, átalakítását, illetőleg hatásának zavartalan érvényesülése érdekében az eléktelenítő vagy idegen részek eltávolítását, továbbá az eredeti jelleg kifejezésére vagy hatásosabb érvényesülésére irányuló munkálatokat a javaslat 37. §-a alapján - - a népgazdaság érdekeire is figyelemmel — elrendelheti. A munkálatok költségeinek viselésével kapcsolatos szabályokat a végrehajtási jogszabályok állapítják meg, arra is figyelemmel, hogy a műemlék tulajdonosa az épület műemlék jellege miatt felmerülő többletmunkák költségeinek viselése következtében hátrányos helyzetbe ne jusson. 22-23. §. 1. A gyógyfürdőkről és a gyógyvízforrásokról szóló 1929. évi XVI. törvény — lényegében egészségügyi érdekből - - törvényi védelemben részesítette a gyógyés az üdülőhelyekéi, egyben kimondotta, hogy ezeken a helyeken nem létesíthető oly gazdasági, ipari vagy kereskedelmi üzem, amely a gyógy- (üdülő-)hely, illetőleg az ott levő gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) egészségügyi követelményeit sérti, a gyógyhelylátogatók gyógyulási feltételeit vagy nyugalmát zavarja, vagy biztonságukat veszélyezteti. A javaslat (22. §) az említeti törvényi védelmet területrendezési és településfejlesztési szempontból két irányban továbbfejleszti. A védelmet egyrészt a regionális tervek, a rendezési programok és a rendezési tervek, továbbá megfelelő építési előírások útján biztosítja, másrészt kiterjeszti a városok (községek) területének olyan részére is, amelyek gyógyászat vagy üdülés céljára alkalmasak ugyan, de nincsenek gyógyhellyé vagy üdülőhellyé nyilvánítva. Ez a védelem kiterjed a természeti adottságok folytán összefüggő, az üdülés és az idegenforgalom szempontjából jelentős területekre (üdülőterületi egységekre; pl. Balaton és környéke, Velencei tó és környéke, Dunakanyar) is.
