Országgyűlési irományok, 1963. I. kötet • 1-28. sz.
1963-11 • Törvényjavaslat a vízügyről
27 sajátszerű megkülönböztető vonása, hogy a víz hasznosítása, illetőleg a vizek kártételeinek elhárítása céljából a vizek mennyiségének, minőségének, vagy egyéb viszonyainak rendeltetésszerű befolyásolására irányul. Az a jogi személy vagy állampolgár, aki ilyen tevékenység útján a vizek hasznosításával vagy kártételeinek elhárításával összefüggő célokat kíván elérni, az un. vízjogi engedélyes; személyében összpontosulnak a létesítéssel és a vízhasználat gyakorlásával összefüggő jogok és kötelezettségek. Az engedélyes személyének az egyéb jogszabályok (pl. a polgári jog, a beruházási jogszabályok) vagy az irányító szerv rendelkezései által történt meghatározása nem zárja ki azt, hogy a vízjogi engedélyt tartalmazó határozat egyéb érdekeltek tekintetében is jogokat, illetőleg kötelezettségeket állapítson meg a munkával, művekkel vagy a vízhasználattal kapcsolatban. II. Abból az alkotmányos alapelvből, hogy a vizek az egész nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak, az következhetnék, hogy a vizekkel az állam, illetőleg annak ezzel megbízott szerve minden esetben, kivétel nélkül a vízjogi engedélyezés útján rendelkezik. Ez a kötelezettség azonban a javaslat szerint nem feltétlen. A mindennapi élet követelményeire figyelemmel ugyanis a javaslat kivételeket tesz a vízjogi engedélyezés általános kötelezettsége alól, és biztosítja az egyes jogi személyek és állampolgárok részére azt a jogot, hogy vízgazdálkodási érdekeket nem érintő kisebb vízimunkákat, illetőleg vízilétesítményeket megvalósíthassanak, valamint bizonyos vízhasználatokat gyakorolhassanak hatósági engedély nélkül is (28. §). A javaslatban, illetőleg a végrehajtási rendelkezésekben tételesen felsorolt esetekben ehhez mindenkor az szükséges, hogy a vízimunkák, vízilétesítmények és vízhasználatok a népgazdaság érdekét vagy mások jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait ne érintsék. Minthogy ezeket a feltételeket — vízjogi engedélyezés hiányában — a hatóság előzetesen nem állapíthatja meg, ennek a rendelkezésnek az a gyakorlati következménye lehet, hogy a hatóság ezt a tevékenységet is korlátozhatja vagy akár meg is szüntetheti, ha utóbb az említett érdekek sérelmét állapítja meg, a létesítmény tulajdonosa (építtetője) pedig a másnak okozott károkért kártalanítással tartozik. III. Minthogy a vízjogi engedély legfontosabb funkciója az, hogy a vízimunkának, a vízilétesítménynek, illetőleg a vízhasználatnak a vízgazdálkodás egészébe való beilleszkedését, a vízgazdálkodás fejlesztésének szempontjaival való összhangját, továbbá a vonatkozó vízügyi jogszabályok és rendelkezések érvényesülését biztosítsa, a javaslat néhány alapelvvel szabályozza a vízjogi engedély kiadásának szempontjait is (29. §). IV. A javaslat előző fejezeteiben foglalt rendelkezések több esetben lehetőséget adtak arra, hogy egy adott állapot megváltozása következtében (pl. újabb vízigények jelentkezése esetén, természeti okokból beálló vízcsökkenés miatt stb.) a vízhasználat módosítására, időlegesen ható okok esetén annak szüneteltetésére, vagy akár a megszüntetésére is sor kerüljön. Ugj^anez szükségessé válhat — akár a vízhasználat módosításával összefüggésben, akár attól függetlenül — vízilétesítmények tekintetében, vagy valamely vízimunka elvégzésével összefüggésben is. Ezért a javaslat 30. §-a kimondja, hogy a vízjogi engedély — akár népgazdasági érdekből, hivatalból, akár az engedélyes kérelmére — módosítható, szüneteltethető vagy akár vissza is vonható. Az említett intézkedések alapjául szolgáló tényállások a valóságban igen változatosak lehetnek, ezért azoknak a törvényben még csak a főbb csoportosítása sem vihető keresztül, néhány általános irányelvet is csak a törvény végrehajtása során lehet meghatározni. A vízjogi engedély megváltoztatásának és megszüntetésének eseteit pedig teljes részletességgel a vízügyi hatósági gyakorlat és annak országos irányítása során kell részletes tartalommal megtölteni.
