Országgyűlési irományok, 1958. I. kötet • 1-38. sz.
1958-26 • Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
167 magát a békét is veszélyezteti. Nem kétséges, hogy aki belép olyan fegyveres alakulatba, amelyet azért szerveznek és avégett tartanak fenn, hogy elnyomják a népek szabadságát, függetlenségét, súlyosan vét a béke és az emberiség ellen. Ezért a javaslat a II. Fejezetbe olyan rendelkezést iktat, amelynek értelmében az említett magatartás bűntettet valósít meg. 2. A 136. §-ban meghatározott bűntett, aktív alanya csak magyar állampolgár lehet. A magyar büntetőtörvény természetes érvényesülési körének túlfeszítése lenne ugyanis, ha nem magyar állampolgár esetében is büntetnénk a népek elnyomására szervezett fegyveres alakulatba való puszta belépést. A bűntett véghezvitele magatartását az önkéntes belépésben határozza meg a javaslat. Ebből folyik, hogy nem alkalmazható ez a § azzal szemben, aki kényszerhelyzetben vállalkozott a belépésre. A szóban levő tényállás fegyveres alakulatot említ, amiből következik, hogy nemcsak valamely állam reguláris hadseregébe, hanem minden olyan fegyveres csoportba, alakulatba való önkéntes belépés kimeríti a bűntettet, amelyet a népek elnyomására szerveztek. Népirtás A 137. §-hoz 1. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1955:16. sz. törvényerejű rendelettel kihirdette a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december hó 9. napján kelt nemzetközi egyezményt. Az egyezmény V. cikke szerint a szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egyezmény rendelkezései alkalmazásának biztosítására alkotmányuknak megfelelően minden szükséges törvényhozási intézkedést megtesznek, nevezetesen hathatós büntetőjogi megtorlást írnak elő a népirtás elkövetésében bűnös személyekkel szemben. 2. A népirtás bűntetti tényállásának meghatározásánál az idevonatkozó nemzetközi egyezmény II. és III. cikkében foglaltakat kellett figyelembe venni. Az (1) bekezdés meghatározza, hogy ki követheti el a kérdéses bűncselekményt, hang- súlyozva, hogy a bűncselekmény megvalósulásához különleges célzat, nevezetesen valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének célzata szükséges. Meg kell jegyezni, hogy a csoportot, a büntetőjogban egyébként ismert csoportfogalomtól eltérően, jóval szélesebben kell értelmezni. A törvény alkalmazása szempontjából tehát csoporton olyan emberi közösséget "kell érteni, amelyen belül akár nemzeti, akár népi (faji) vagy vallási szempontból egységes életviszonyok határozzák meg a csoport tagjainak együvé tartozását. 3. A hivatkozott nemzetközi jogi egyezmény III. cikke kötelez a népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés, a közvetlen és nyilvános fel- bujtás büntetésére. Ügyszintén büntetni kell a népirtás elkövetésének kísérletét, illetőleg az abban való bűnrészességet. Tekintettel arra, hogy az általános szabályok alapján a kísérlet és a bűnrészesség minden bűntett vonatkozásában büntetendő, a javaslatban erre külön nem kellett kitérni. A szövetkezés büntetése pedig az előkészület pönalizálásával megoldott. 4. A javaslat kifejezésre kívánja juttatni, hogy a népirtást, mint az emberiség elleni bűntettet a társadalomra legveszélyesebb bűncselekmények közé sorolja. Eme elvi meggondoláson alapszik a büntetési tétel megállapítása. Nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűntett A 138. §-hoz 1. E § törvénybeiktatása is az 1955: 16. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségből folyik. A tényállás a § címében megjelölt csoport tagjait védi az olyan támadásokkal szemben, amelyek nem kiirtásukat, hanem a csoport tagjainak testi vagy lelki megkínzását célozzák. A bűntettet a javaslat eredménybűntettként fogalmazta meg. Ebből folyik, hogy a bűntett elkövetésével megvalósított testi sértést, mint a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport elleni bűntett eredményét kell értékelni, s így e szakasz mellett testi sértést (257. §) halmazaiként felhívni nem lehet. Az eredményt tehát súlyosító körülményként indokolt mérlegelni. Háborús kegyetlenkedés A 139. §-hoz I. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1954. évi 32. Sz. törvényerejű rendelete az 1949. évi augusztus hó 12. napján CJenfben kötött egyezményeket 1955. február 3. napjával hatályba léptette, nevezetesen : 1. A liadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javításáról; 2. a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttéi helyzetének javításáról; 3. a hadifoglyokkal való bánásmódról ; és 4. a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló egyezményt. Valamennyi egyezmény 3. cikke a következő rendelkezéseket tartalmazza: „Valamely Magas Szerződő Fél területén keletkező nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetében mind-
